A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-10-01 / 10. szám

követem. Követem, mert aki a zászlót lengeti, azt szeretem - az,életem' árán is.

40 éve járok a zászló után... leng az utamon... meredek előtt állok, felmenni csak úgy lehet, ha magamat odalent hagyom. Leng a zászló az utamon — üres két kezemmel Jézus kezét fogom. ...Leng a zászló az utamon, nem kérdezek semmit, nem kérek, nem várok semmit. Csak a kezét fogom, és követem. És elég nekem, hogy szerethetem!

A pannonhalmi lelkigyakorlaton felesküdött a szeretet forradalmára. A következő hetekben másokat is gyújtogatott, de elsősorban saját magán próbálta ki a forradalmi harc' legcélravezetőbb módszereit. Pannonhalmára írott levelében így foglalta össze stratégiáját':

Amit mondtam, elkezdtem. Egyelőre: mosoly az arcon, másokat dicsérő, kiemelő szó az ajkon, segítő készség a kézben. Ez a három tünete ennek a /agálynak'.

Arról álmodott, hogy minden városban és faluban „szeretetfelelősöket" kellene kinevelni. E gondolatának kezdetei börtönéveire mennek vissza. Már itt sokat töprengett azon, hogyan lehetne kinevelni olyan „őrangyalokat", akik vállalva egy-egy helység „lelki anyaságát", irányítanák ott a szeretet-életet, engesztelnének a hibákért, anyai szeretettel vinnék a rábízottak ügyeit Isten elé. Példaképül Árpádházi Szent Margitot idézte. - És valóban, csendes szóval, egyéni beszélgetésekben többekben sikerült ezt az eszmét meggyökereztetnie.

Az lenne az ideális, ha minden helységben lenne legalább egy ilyen lélek, aki így imádkozó őrangyala, lelkileg édesanyja lenne, de amíg nincs, többet kell vállalni! S ha sok ilyen lélek lenne, lehetetlen, hogy az ég meg ne nyílna, s a kegyelem ne záporozna a magyar telkekre.

A széretetben élte meg az egység legmélyebb távlatait. Vágyai és gondoskodása valóban nem ismert határokat, fajokat, vallási különbséget, világnézeti határvonalat.

Úgy érzem, hogy egy titokzatos áramkör kapcsol össze az egész világgal és minden egyes lélekkel. És a keresztutat különös, passzív intenzitással az egész világ nevében végzem. Az eszem vakmerőségnek tartja, de a szívem, a lelkem nem tehet mást. (1958. január 16.)

Volt egy kis füzete, amelyben azok nevét jegyezte fel, akikért különös módon akart imádkozni. A neveket a legkülönfélébb forrásokból szedte össze: a rádióban hallotta, újságban olvasta. Egyszer levelet is írt egy tanganyikai püspöknek, aki szintén „gyermekei" közé tartozott, és választ is kapott tőle. Pártfogolt- jai között volt pl. három iraki nő, akikről egy riportot olvasott:

Oly kimondhatatlan és leírhatatlan valami az univerzális Édesanya szerepében részesedni... Van három iraki gyermekem, akikért név szerint tudok imádkozni... Laleh és Zeinák (két Zeina, anya és leánya), az égben is találkozni szeretnék veletek. (1958. szeptember 22.)

Ugyancsak az újságban olvasott a mongóliai néptörzshöz tartozó urjan476