A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
461 vette körül kis ágyadat. Szemedben, vonásaidon, remegő szádon most is esztelen félelem dermedt, borzas fejedet jobbra-balra rántottad, mintha gonosz fekete madarak szemedet akarták volna kivájni, hogy ne láss abból semmit, ami ott az alsó rakparton történni fog. Megsimogattam homlokodat, kértelek, hogy maradj mindig jó gyerek, és most is fogadj szót szépen, mert mindjárt visszajövök. Erre átölelted derekamat, kabátom alá bújtattad fejedet, és fel-felcsukló sírásodból hallottam: — Akkor én is... én is... — Tudtam, hogy képes lennél rá. Újra leültünk, mert most engem kapott el a pánik. Hogy elcsituljon kettőnkben ennek a néhány pillanatnak irgalmat nem ismerő szorítása, az iskoláról kezdtem beszélni, arról, hogy nemsokára elköltözünk a piac mellől. Más iskolába kerülsz, és ott is jól kell majd tanulnod. Szád szögletén, könnyes arcodat amikor elmaszatoltad, megjelent a bújkáló mosoly, hogy az új lakásunkat nem fogja kerülgetni a Pupu- pancsa. Honnan szedted föl ezt a nevet? Talán valamelyik stráfkocsistól hallottad. így beszélgettünk rólad, bátyádról, hogy van már állása, és arról, hogy nyáron leviszünk nagyapádékhoz falura. Kacsák, libák, lovak, tehenek lesznek. Amikor a park kapujához értünk, megrántottad a kezemet: — Anya, valahol harangoznak... — Rád néztem. Újra a hatéves kisfiú voltál, komisz, olykor szemtelen, kibírhatatlanul kezdeményező, és ennek ellenére mindig kicsit szomorú. — Fújd ki az orrodat... - adtam kezedbe a zsebkendőmet. Látod, kisfiam, így találkoztunk tegnapelőtt hajnalban és itt a rákkórház harmadik emeletének 14. szobájában. Hallgasd csak!... Valahol újra harangoznak. Cser László VIHAR ELŐTT Hallgat a reggel, hallgat az este, Vihar készülgethet, nehéz ez a csend, sötét felhők ott fönt várás idelent. a dél csak álldogált, magát kereste. Néma jelek játsszák, mímelik a zajt, ágak hajlongása haragot hív s kacajt. Dördül-e az ég majd? Hördül-e a föld? Játszik-e majd villám ég és föld között? Válj és majd meglátod. Csönd, csak türelem, az Ég és Föld harca termő kegyelem.