A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-10-01 / 10. szám

458

tekinthet.” A kereszt titka pusztán csak annyi fényt derít életkérdéseinkre, hogy Isten titkai előtt eszünk értelmesen tudjon meghódolni. A szeretet stílusa idegen az ész számára, helyeslését az értelem nevében mégsem tudja megvonni tőle.

Egyik nagypénteki himnusz a keresztfát az Élet Fájának nevezi. Ezzel is jelzi, hogy Jézus szenvedése életigenlő szenvedés. A kínokat azért vállalta, hogy a szenvedés hatalmát csökkentse, és a szenvedést, a halál szolgáját, az élet szolgálatába állítsa: a jóval győzze le a rosz- szat.

Ebből az is következik, hogy van olyan szenvedés is, amely ellen a lázadás jogos és erényes, megszüntetésén fáradozni kötelesség. A sorsunkba való belenyugvás nem mindig Isten akarata. (A jogok érvényesítésének a közjó, az okosság és a szeretet szab határt és medret.)

Következik az is, hogy a keresztény önmegtagadás sohasem fordulhat az élet ellen és a világ ellen, hanem csak a világban levő rossz ellen. Isten a teremtésbe rejtett csírák és lehetőségek kibontását akarja. A Szentírás leírása szerint Isten a teremtés művét befejezve alkotására visszatekintett, és megállapította róla, hogy jó. A megváltás éppen a bűn ejtette sérülés orvoslása érdekében történt. A keresztény önmegtagadás célja tehát a teremtés épségének helyreállítása, a bűn által lefogott vagy rosszra befogott energiák felszabadítása. A lemondás a nagyobb és értékesebb jó érdekében történik: a szeretet győzelmét hivatott biztosítani.

Szent Pál az edző atléta helyzetéhez hasonlítja a Krisztus-követő ember helyzetét. A versenyző a célt tartja szem előtt, ezért fegyelmezi magát, ezért gyakorol. Krisztus atlétája az önzés és az önfejűség kísértéseitől igyekszik távol tartani magát, hogy a benne levő krisztusi élet kibontakozhassék. A krisztusi élet kifejlődése azonban külső és belső akadályokba ütközik: a bűnbe esett emberi természet úgy érzi, hogy a krisztusi életforma számára nem természetes. A természet — az ész, a szív, a tapasztalat — szempontjait fel kell cserélnie a Krisztusminta követésével, a hitvilágosság hozta szempontokkal és tapasztalatokkal. A Krisztushoz való hasonlóság csak hosszas és fájdalmas tisztulások útján alakul ki bennünk, de egyre inkább feltárul előttünk az Isten képére és hasonlatosságára teremtett Tökéletes Ember szépsége. Jézus az Embereszmény. Magatartása irányadó a szenvedés és az önmegtagadás kérdéseiben is. Életigenlő volt, de mit értett életen? A szerétéiért lemondott minden másról.

Szent Pál más képet is használ, hogy a szenvedés értelmét megvilágítsa: a Krisztus-Test hasonlatát. „Krisztussal engem is keresztre