A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
452 nyak voltak, úgyhogy kb. hússzor hallotta, hogy egy foglyot a közelben megvertek. Egyszer maga látta, amint valakit ostorral vertek. A vékony kosztot a cellájába hozták. Minden héten lefogyott egy kilót. A berlini püspök, Graf von Preysing közbenjárására megkapta az engedélyt, hogy mindennap misézhessen cellájában. Testi munkára nem kényszerítették, úgyhogy egész idejét imára és tanulmányokra fordíthatta. Müncheni elöljárójának írta, hogy a lelki dolgokra annyi időt fordít, mint a noviciátusban. Azonkívül tanulmányozza az egyháztörténelmet és Göpel Apologie c. könyvét. Sajnálja, hogy az imán és szenvedései felajánlásán kívül nem tud apostoli munkát végezni. A száműzetés évei az ettali bencés kolostorban 1939. december 22. óta volt a sachsenhauseni lágerban. 1940. augusztus 7-én váratlanul jött az utasítás: csomagoljon össze mindent, elszállítják. Nem tudta, miért, hová. Münchenből autóval vitték tovább Ettalba. Ezzel megkezdődött száműzetése, ami mindaddig tartott, amíg az amerikaiak 1945-ben meg nem szállták Münchent. A Gestapo a következő korlátozásokat írta elő, amelybe az érseki hivatal is kénytelen-kelletlen beleegyezett és közölte P. Mayerrel: a kolostor területét nem hagyhatja el, levelezést csak ritkán és csak személyes ügyekről, közeli rokonokkal folytathat, csak a legközelebbi hozzátartozók látogathatják meg, szentmiséin a kolostor lakóin kívül senki más nem vehet részt, nem gyóntathat... P. Mayer elfogadta a feltételeket, mert az egyházi elöljáróknak is ez volt a kívánsága, de ez nem volt neki könnyű. Erről az időről ezt írja: „Itt élő halott vagyok. Ez a halál sokkal rosszabb nekem, aki még tele vagyok élettel, mint a valóságos halál, amelyre már annyiszor el voltam készülve. Csakis külöféle megfontolások tartanak vissza attól, hogy innen eltávozzam. Nem teszem, tekintettel erre a kolostorra és rendemre, amelyeknek ezzel nagy nehézségeket okoznék; tekintettel a kedves jó emberekre, akiknek újabb bebörtönzésem vagy talán halálom sok szenvedést okozna. Nem teszem az Úristenre való tekintettel, akihez a hosszú keresztúton közelebb jutottam azáltal, hogy a földiektől mind jobban elszakadtam. Ezért viselem ezt a keresztet, vezeklésül hibáimért és gyengeségeimért, amíg a jó Isten beavatkozása által el nem veszi tőlem..." így élt P. Mayer négy évig, mint a ketrecbe zárt oroszlán — ahogy egy látogatóban járó evangélikus lelkész mondta róla. Mindennap elvégezte a keresztutat és elimádkozta a szentolvasót a kolostor kertjében. A kívülről jövő szomorú hírek nagyon megrendítették,
