A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-10-01 / 10. szám

449 — Most pedig, Leó tesvér, halld meg a végső tanulságot. A Szentlélek mindazon kegyelmei és ajándékai közül, amelyekkel Is­ten az ő szeretteit elhalmozza, a legnagyobb adomány, ha önmagun­kat le tudjuk győzni, és készek vagyunk Krisztus szeretetéért elviselni minden bántalmat és méltánytalanságot, minden igazságtalanságot és kellemetlenséget. Mert Isten többi ajándékával nem dicsekedhetünk, mivelhogy nem a miénk, hanem Istené; amint az Apostol mondja:Mid van, amit nem Istentől kaptál? s ha tőle kaptad, mit dicsekszel vele, mintha a magadé volna? De a nyomorúság és megpróbáltatás kereszt­jében bátran dicsekedhetünk, mert ez a mienk; ezért mondja az Apos­tol: Nem akarok másban dicsekedni, csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében. Akinek tisztelet és dicsőség adassák, mindörökkön-örök- ké. Ámen. Szentiványi Dezső P. RUPERT MAYER, MÜNCHEN APOSTOLA (II. rész) P. Mayer nem hagyott hátra semmit írásban, csak néha jelent meg egy-egy prédikációja nyomtatásban. Az élőszó embere volt. Volt olyan hónap, hogy hetvenszer prédikált. Egyik gyakori hallgatója így foglalta össze benyomásait: „Sok szónokot hallottam már. Egyik sem hatott rám úgy, mint P. Mayer. Az ember érezte: itt nem retorikai teljesítményről van szó. A szószéken egy szent állt, aki életében töb­bet valósított meg, mint amit hallgatóitól követelt." A veszélyeztett években: 1938/39-ben esti köröket tartott 2—3 ismerős családnál a városban. A szentírást olvasták, és P. Mayer néhány mondattal magyarázatot adott hozzá. Utána eszmecsere következett vallásos kérdésekről. 15—20 fiatal jött össze. Ezekről az estékről be nem avatottak sohasem tudtak meg semmit. 1925-ben bevezette Münchenben a pályaudvari szentmiséket, hogy a kirándulóknak legyen alkalmuk vasárnap szentmisére menni. Az érseki hivatal kétkedő ellenvetéseire ez volt a válasza: „Eljön még az idő, amikor mindenütt a hívők után kell vinnünk a szentmisét." Abban a teremben tartották, ahol a hivatalos vendégek fogadása tör­tént. Vasárnap reggel 3 órától 1/2 7-ig 5—6 szentmise volt, egyszerre 350 ember vehetett részt. Az előkészítést, rendezést és takarítást a kongreganisták vállalták el teljesen ingyen. Az utazókon kívül részt vettek a posta és vasút alkalmazottai is, pincérek, szobalányok, éjje­liőrök, taxisofőrök és rendőrök. 1925/26-ban 130 szentmisét tartot­tak 13 797 résztvevővel; tíz év múlva, 1936/37-ben 364 szentmisét 62 856 résztvevővel. Ma is vannak ilyen szentmisék.

Next

/
Thumbnails
Contents