A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

45

— Hogyan fogtak hozzá?

— Már akkor is, hetente nem is egyszer, összejöttek a magyarok közös beszélgetésre, imára is. A közeli városkában, Tillsonburgban néha volt magyar mise is, ha éppen magyar pap járt errefelé. Páter Cser László előzőleg Kínában volt jezsuita misszionárius, de kiutasították. Kanadába jött, és itt a szórványban élő magyarokat kereste fel; Páter Békési Istvánnal missziós beszédeket tartottak magyarok számára a környék angol templomaiban. Páter Békési a torontói magyarok gondját viselte, a courtlandiak pedig Páter Csert kérték meg, legyen a plébánosuk. Magam is ministráltam már akkor is, mint manapság szintén nemegyszer, pedig már nagyapa vagyok (kilenc gyermekem és tizenkét unokám van).

Édesapám is tevékenyen részt vett a plébániaszervezésben. Amikor híre ment, hogy magyar templom lesz itt, messze környékről összejöttek az emberek Szt. László napjára, és szabadtéri szentmisét is tartunk azon a telken, amelyet Bakos György adományozott a létesítendő temető céljára. A templom mellett iskolát is indítottak a magyar nővérek (Mária nővér és Skolasztika nővér), és kialakult egy kis magyar központ. Volt mindenféle rendezvény: tánc a fiataloknak, szavalás, színdarab .

— Azt hiszem, a jó hívek áldozatos munkája nélkül nemigen lehetett volna csinálni semmit.

— Az biztos, hogy nemcsak pénz kell az ilyesmihez, hanem munka, lelkesedés is. Hála Istennek, a közös összefogás, a munka ma sem hiányzik egyház- községünk életéből. Ma is, amikor a Szt.László-búcsú napjára összejön többezer magyar, akkor vagy száz asszony napokig süt-főz, takarít, hogy minden jól menjen. És ami talán a legszebb a dologban: a fiatalokat sem kell noszogatni, hogy a közös munkában részt vállaljanak. Pedig sokszor a magyar nyelv már nem is nagyon megy nekik; de ezt a templomot valahogy a szívükbe zárták. Ha közös munkáról van szó, ők is ott vannak közöttünk.

— Ez sok reményt ad a jövőre nézve. Mik a terveik?

— Most, hogy második éve új plébánosunk van, elkezdtük a templomot belülről felújítani. Már majdnem szégyelltük, hogy harminc éve egyazon állapotban van. Az ember a lakását is állandóan csinosítja; nekünk pedig a templom is otthonunk. Elkészült az új oltár, szép és komoly méretű faoltár, amely szinte felrobbantotta a kicsit már kopottas környezetét. így aztán helyi művészünkkel, Molnár Sándorral megterveztettük az egész szentély felújítását. Kanadában vagyunk, az erdők országában, így stílusos faburkolat takaija majd az egész szén-