A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
421 Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából: Mihály fi uram, a lőcsfalvi Hangya Szövetkezet üzletvezetője eltöltött immár tíz évet a faluban. Az üzlet elég jól ment, de nem olyan jól, hogy gazdagabb emberré tette volna. Igaz, közben vett egy telket meg szőlőcskét. Házat is épített rá. Adóssága már nem volt rá. Ez a kis vagyonka, felesége, gyermekei és a „Hangya" voltak boldogságának fő forrásai. Egyik napon a posta levelet hozott Mihály fi uramnak a Dunántúli Hangya Központból Győrből, és felajánlották neki egy Győr megyei nagyközség üzletvezetői állását, melyben jöve- A delme csaknem mégegyszer akkora lenne, mint itt, SZÖVETKEZETES Lőcsfalván. Rögtön futott is feleségéhez: BALESETE — Ideless, asszony! Micsoda ajánlat! —, és nagy lelkendezve olvasta el újra feleségének a levelet. De az asszonyka nem nagyon lelkesedett. — Mi az, tán nincs kedvedre? Nagyobb hely! Egy kis jobb életmód! Jó alkalom gyűjteni egy kis pénzmagot, ha a gyerekek nőnek, és magunknak is öregkorra. — Mihályfiné eltűnődve nézte az urát: — No és a ház? A szőlő? — Hát eladjuk. Ott szerzünk máj’, tán nagyobbat és jobbat! — Jó, jó, de azért jól gondold meg, mielőtt elfogadod — intette a neje. ★ ★ ★ De bár ne intette volna. Legalábbis így mondta a hangyász későbbet. Mert hetekig egyik kisebb baleset a másikat követte, mert annyira szórakozott volt a nagy gondolkozásban, töprengésben: menjen-e, ne menjen? Elfogadja vagy ne fogadja el? ... Felesége már aggódva nézte, és sajnálni kezdte az urát. Egyik napon aztán beköszöntött az igazi baleset álcázva. A szalámivágó gép kifent éle beleszaladt a tenyerébe. Jött az orvos. De minden injekció ellenére félt a vérmérgezéstől, és egy-kettőre bevitette az egerszegi kórházba. Ott volt vagy tíz napot. Végre hazaengedték, mert a többit már az ottani orvos is megteheti. A kórházban volt elég ideje gondolkodni, nyugodtan, zaklatás nélkül: hogy is volna jobb neki és családjának. ★ ★ ★
