A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
414 pap, kinek a papné... — Utána bántam ledérségemet. Szerencsére az öreg nem vette sértésnek, de az óra után magához intett: — Akiben kérdések vannak, keresse a választ! — Most már látom, hogy éppen a kérdéseket dobtam ki az életemből. Jobb lett volna talán, ha kérdezek. Ha beszélek valakivel. Akár úgy is, hogy az asztalt verem, vagy éppen a fogamat csikorgatom. Most már tudom, hogy egész sor krízisen mentem keresztül. Gyerekvoltom válsága magával hozta a tekintély válságát: nem voltam képes elfogadni, hogy valaki is választ tudjon adni nekem. Aztán gyerekkorom vallásossága került válságba, az imádkozás, a templom, a gyónás, a belső fegyelem, hogy forduljak el attól, ami beszennyez. De hamarosan hitem is vérszegény lett, és haláltusa nélkül ki is hunyt. A tya, még mondjam tovább? Különben nem is tudom, hogy ez a magnószalag megtalálja-e az utat a levélszekrényéhez. Ahogyan négy éve a csapat karácsonyi ünnepélyén mondta. Magam sem tudom, hogy miért tálaltam ki így mindent. Meg aztán nem is vagyok biztos benne, hogy minden kijött belőlem. Nem, nem küldöm el ezt a szalagot! Letörlöm az egészet. Le elejéről a segélyhívás három betűjét: S.O.S. Mit is jelent ez a három betű? Save Our Souls — Mentsétek meg lelkeinket! Félek, mi lesz belőlem a következő tíz évben, ha ez a három ilyen mérleget mutat! Csöngetnem kell, mert a kezemen a tenyérnyi seb újra lüktet, egyre jobban... pedig tudom, hogy nem akarnak adni több csillapítót. ...Nővér!...újra átkötésre visznek?...Borzalom!...Soha nem lesz vége?.. MIT AKAROK? Tizenéves vagyok, és azt kérded tőlem, hogy mit is akarok. Időt, hogy néha egyedül lehessek, gondolataimba belemerülhessek. Föltételek nélkül hogy elfogadjatok, engem, aki vagyok, és úgy, amint vagyok. Akarom, hogy szeressetek, — azok, akk e talányos világra hoztatok; hogy jóságban legyen gazdag az otthonom, a becsület, egység és törődés-soron... Akarom tőletek, hogy meghallgassatok, számotokra remény új igét hallnotok. Akarok megtudni többet önmagámról, hajlamom, ösztönöm, vágyam mért fűz máshoz... Akarom az Istent keresni, ismerni, és a magam módján szabadon tistelni. Életet akarok lépésről lépésre, mert csak így juthatok a teljességére. És amint szeretném enyémet magamnak, úgy szeretném, legyen a tiéd magadnak.
