A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-09-01 / 9. szám

403

Szentiványi Dezső

P. RUPERT MAYER, MÜNCHEN APOSTOLA

Életében nem találunk semmi rendkívüliséget, túlzást, extravaganciát. Egy nagy eszmeállt előtte, amit egyszer így fejezett ki:„Min- degy, hogy mit teszünk: prédikálunk, harcolunk vagy szenvedünk, a fő dolog, hogy mindent az Isten országáért tegyünk."

Ez a nagy eszme tette oly józanná, ez lelkesítette a hétköznapok egyhangúságában és komoly munkájában, ez adott neki lelkierőt a front annyi életveszélyében, ez nyugtatta meg a letartóztatások és kihallgatások idegölő perceiben, ez adott tartalmat életének a börtön egyedüllétében.

Nehéz ezt a nagy egyéniséget néhány oldalon jellemezni. Nehéz megállapítani: mikor volt nagyobb? A müncheni Szt. Michael templom szószékén, amikor több száz férfihoz beszélt, vagy a fronton, amikor a sebesült katonákat vigasztalta és erőt öntött beléjük, vagy pedig amikor mint ketrecbe zárt orosz Ián szenvedett a Gestapo börtöneiben?

A megyéspap

Stuttgartban született 1876-ban jómódú, mélyen vallásos kereskedőcsaládból. Hat gyermekük közül kettő apáca lett. Rupert már gimnazista korában jezsuita akart lenni, de terve nem tetszett édesapjának. Végül is abban állapodtak meg, hogy világi pap lesz, és egy évvel a szentelés után fog dönteni, belépjen-e a jezsuita rendbe, vagy sem. Teológiai tanulmányait szemináriumon kívül végezte Freiburg- ban, Münchenben és Tübingenben, befejezésük után jelentkezett a rottenburgi püspöknél, Karl Wilhelm Kepplernél, aki 1899-ben —miután nyolc hónapot töltött a papi szemináriumban — pappá szentelte.

Egy évig működött Spaichingenben mint káplán. Egy évi káp- lánság után kérte a püspököt: engedje meg, hogy elhagyja az egyházmegyét és beléphessen a jezsuitákhoz. 1900. október 1-én megkezdte a noviciátust.

A jezsuita

Elhatározása hosszú évek megfontolásának az eredménye volt. Még szüleivel szemben azzal okolta meg kívánságát, hogy a rend nagyon alaposan képezi ki tagjait, ő pedig jól felkészülve akar a szellemi harc frontjára lépni. Azonkívül megragadta a jezsuiták történetében az a tény, hogy a rendet oly sokszor és oly sok helyen üldözték. Éppen az ő idejében volt mindkét tény szembeszökő.

Mivel ő már végzett teológiai tanulmányokat, és mint felszen-