A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
402 Cser László ŐSZ Mint ősszel taposták,nyomták és folyt az élet bíbora, ilyen piros must voltam lábad alatt s érek szívedben, kedved bora! Áldott minden piros csepp, a majdnem-mindig fájdalom, a vérzés, áldott minden eljövendő perc, az érlelő, érzékeny megérzés. Mögöttem mi van? Árnyad elfedi, A mai nap? Ketyegő órák, a tied, A holnap? — Aki vérezett, majd kiírja sebzett, szent kezed. FÜRTÖK A SZÖLÖTÖN Függünk a Szőlőtőn, érünk bölcs Idején. Vagy autón futkosunk, gépek között, vagy járunk, taposunk egymás szívén. Mire alkonyodna, szolgálatunk keresztnehéz. Szép szolgálni, de elfárad még az is, aki szolgálatra mindig kész. Az este takaró! Boldog, aki odabújhat, s nincsen villanyfény körötte, a csillagokba belebámulhat. Messze utak! Messze csillag-csillanás! Mégis, minden milyen közel van a Szőlőtőn, aki a kezdet és a folytatás.
