A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
391 luma és összfoglalata. A kenyér Isten adománya, az ember és a föld munkájának gyümölcse; ezért emlékeztet arra a kezdeti áldásra, amely a teremtés szívébe van írva;az ember arra hivatott, hogy kibontakoztassa a teremtést, hogy az meghozza gyümölcsét. A mi Istenünk csodálatos kenyere. (Vö. Bölcs. 16, 20.) Emlékeztet a sivatagi mannára és a Hóreb felé menetelő Illés táplálékára. (Vö. Kir. 16, 15.; 1 Kir. 19, 6—8.) Felidézia Bölcsesség által készített lakomát (vö. Péld. 9, 2—5), amelyen az ember megtanulja, hogy az Isten szájából származó igével táplálkozzék (vö. Mt. 4, 4 ). Krisztusi kenyér A feltámadt Krisztus élő kenyere. Emlékezetünkbe idézi az Ür tanítását: hinni annyit jelent, mint azon dolgozni, hogy megszerezzük az örök élet elmúlhatatlan táplálékát; az Atya akaratának való engedelmeskedés a tápláléka Krisztusnak és a tanítványainak (vö. Jn. 6, 40 )Az eucharisztikus kenyérnek örökkévalóság-íze van; benne van annak a rejtett mannának az előíze, amelyet a Jelenések könyve ígér meg (2,17) azoknak, akik a végső megpróbáltatásban hűségesek maradnak. Ez az utolsó vacsora kenyere, amelyet Jézus széntséges kezébe vett, és tanítványaihoz így szólt: Vegyétek, egyétek, ez az én testem. És az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesedésünk? (1 Kor. 10, 16.) Húsvéti áldozat Amikor egybegyűlünk erre a liturgikus lakomára, más céllal jövünk, mint hogy valami egyszerű baráti összejövetelen vagy hivatalos szertartáson vegyünk részt. Mert örömmel és hálás szívvel hisszük, hogy Krisztus húsvéti áldozata ott jelenvalóvá és ténylegessé válik, egyidejűvé a mi mai napunkkal. /Krisztus, a mi Urunk, az ő apostolaival az utolsó vacsorán együtt étkezett, és hogy megörökítse kereszthalálának üdvösségszerző emlékét, feláldozta önmagát mint szeplőtelen Bárányt a tökéletes dicséret kedves ajándékaként az Atyának. (II. prefáció a szent Eucharisz- tiáról.)/ /Mi hisszük, hogy a mise, melyet a pap mutat be az egyházirend szentsége által kapott hatalom jegyében, és Krisztusnak meg titokzatos Teste tagjainak nevében ajánl fel, valóságosan a Kálvária áldozata, amely oltárainkon szentségileg jelenvalóvá válik. (VI.Pál hitvallása.)/
