A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
389 mel nézed talán, hogy én jó vagyok?” A keresztény ember számára igen fontos tanulságot tartalmaz ez az evangéliumi példabeszéd. Már a szentmise első olvasmánya felkészít rá: „Mások az én gondolataim, mint a tiétek; mások az én utaim, mint a tiétek. Ahogyan az ég magasabb a földnél, ugyanúgy magasan fölülhaladják gondolataim és utaim a tiéteket.” b) Nézzük most röviden az Evangéliumi példabeszéd másik értelmét is. Az előző szakasz a szinoptikusoknál azzal zárul: „Sokan lesznek elsőkből utolsókká, és utolsókból elsőkké. Mivel a szőlősgazda példabeszédében is sokszor szerepelnek hasonló kifejezések, és mivel az ősegyház életében felmerült a zsidók és pogányok viszonyának problémája, a példabeszédben megoldást láttak rá, és ezt azzal is kidomborították, hogy a végére megint odatették az előbb idézett szentenciát. Isten Országába, az Egyházba, a zsidók elsőnek léptek be, a pogányok csak megkésve érkeztek; a két csoport között azonban teljes egyenlőség van. A pogányok is részesednek a választott népnek tett ígéretekben, a messiási javak teljességében ( ezt jelzi az egy dénár napi bér). A másik záradék, amely szövegkritikailag nem állja meg a helyét, és a vasárnapi evangéliumi szakaszban nem is szerepel, szintén hasonló értelemben veendő: „sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.” A zsidók ugyan tömeges meghívást kaptak Krisztus Országába; mivel azonban sokan elvetették a Messiást, tényleges bejutásuk szűkebb számra korlátozódik. c) Talán még egy harmadik értelmet is felfedezhetünk a példabeszédben. Mivel rögtön utána következik a szenvedés harmadik megjövendölése, és nem sokkal később maga a szenvedéstörténet, a példabeszéd ugyanazt tanítja, amit Szent János első levele így fogalmaz: „Nem az a szeretet lényege, hogy mi szeretjük az Istent, hanem az, hogy ő szeret minket, és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül.” d) Jól a lelkűnkbe kell vésnünk, hogy mennyire minden, ami körülöttünk és bennünk van, az Isten vagyonát alkotja, és hogy az ő gazdálkodását mennyire a nagylelkű, emberileg sokszor elképesztő jóság vezérli. Csakis jó szemmel szabad néznünk, és jóhiszeműen, hálás szeretettel értékelnünk az emberi egzisztenciák kegyelmi síkon történő alakulását magunk körül. Aki korán meghívást kapott, és egy életen át dolgozhat, küzdhet, szenvedhet Isten Országa jegyében, tartsa kiváltságosnak a helyzetét, örüljünk másrészt annak is, ha valaki, késői megtérés után, rövid idő alatt magasabbra jut, mint mi egy egész élet fájdalmas vergődéseivel. Minden a jó Isten kegyelméből történik.
