A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
383 1955. aug. 12. A napokra se igen számíthatok. Nem baj. Olyan jók ezek a kis alkalmak, hogy az ember új lendülettel, éneklő szívvel menjen tovább a kijelölt úton a biztos cél, az Isten felé. Drágám, bevallom neked, hogy még soha nem voltam ennyire torkig a börtönnel és minden tartozékával, de éppen ezért élvezem az isteni Akaratban való mérhetetlen békét és gyönyörűséget. Hisz minden csak az Ő eszköze, és minden csak Őt szolgálja. Pokoli rossz lenne a börtön, ha én abban, és belső valómmal nem Istenben és az Ő Akaratában élnék. De így! Rabságom öt évének minden perce Őt dicsérje! Amikor megéltem — illúziómentesen —, hogy a boldogsághoz elég az Isten. És a rabság minden kis és nagy és óriási gyötrelme nem képes lényeges boldogságomat csökkenteni. Volt ereje ebben az utolsó nehéz szakaszban Is boldogságáról énekelni: 55. szept. 11. Édeseim, nagyon veletek vagyok ám! Veletek vagyok utaitokon, érezni vélem örömeiteket, fájdalmaitokat, fogom a kezeteket, és szeretlek benneteket jobban, mint valaha.. .Gondoljatok rám vidáman, hisz szívemben a nyolc boldogság tengernyi öröme. S holnap Mária nevenap- ja. S aki e nevet hordja, mindannyiunk Édesanyja. Ebben az állapotban az örökkévalóság nemcsak távoli vigasz, hanem a legkézzelfoghatóbb valóság. De talán még ez sem fontos, hanem csak egy valami: az Atya drága akarata. Fogadalma szerint az Ő kezébe ajánlotta mindennap életét, halálát és örökkévalóságát. 55. okt. 17. Mint egy expresszvonat, úgy robog az élet — még itt is! Egy szempillantás, és itt lesz az Örökkévalóság. S ott vár rám a „lakóhely", amit Jézus maga készített, Hl. készít számomra örök, isteni szeretettel. Az Atya házában, országában! — Addig pedig élek az Atya akaratában, ebben a csodálatos világban, ami mindennap mélyebb mélység, szebb szépség, gyönyörtelibb gyönyörűség. Az Atya akarata! Tudom, a legtöbb ember azt mondaná: őrültség. Nekem életem, szenvedélyem, mindenem! ★ ★ ★ ★ ★ Mikor a bűn torkon ragad, és úgy hiszed, hogy megfulladsz, és nem bírod tovább, mondd magadnak: Krisztus a halálból életre kelt, én is bűneimből életre kelek. — Mikor az öregkor vagy a betegség életedet egyre inkább keseríti, mondd magadnak: Krisztus a halálból feltámadt, és megújított földet és eget. — Mikor az egész világ úgy tűnik, mint az Isten nagy veresége, és undorít a züllés, durvaság, terror és háború burjánzása, és az egész földet egyetlen káosznak érzed, mondd magadnak: Jézus meghalt és feltámadt, hogy szabadulást hozzon, és gyógyító erői már köztünk működnek. Carlo Caretto
