A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-08-01 / 8. szám

354

sulásokat vette figyelembe, és ezeket a hivatás szerinti csoportokat akarta akcióképessé tenni, hogy bizonyos feladatokat levegyenek az állam válláról. A „hivatásrendiség" kifejezés nem volt szerencsés; ma inkább teljesítményi közösségekről beszélünk. Az egyes csoportok összefognak bizonyos teljesítmény elérésére (oktatásügy, egészségügy, közellátás stb.).

Űj feladatot jelent még a munkások beleszólási joga a vállalat irányításába, a szakszervezeti mozgalom fejlődése, az osztályharc (marxista ihletéssel), az erőszak, a forradalom (pl. Latin-Amerika) és még sok más kérdés. Bizonyos eligazításokat ezekkel kapcsolatban találunk az Octogesime adveniensóen, vagy az igazságosság kérdésével foglalkozó szinódus aktáiban. De világos, hogy az egyház nem adhat recepteket a bonyolult társadalmi-politikai kérdésekben.

Éppen mivel tudatában vagyunk annak, hogy az egyház különböző társadalmi-politikai helyzetekben él és evangelizál, és bizonyos határok között többfajta társadalmi modell is biztosíthatja az emberi fejlődést és jogokat, manapság nem beszélünk „katolikus társadalom- tanról" ( zárt tanrendszerről), hanem inkább az egyház szociális tanításáról. A domonkos P. Chenu, aki e kérdésben szaktekintély, 1979- ben egy kis könyvet adott ki erről a témáról. Talán némileg sarkítva azt állítja, hogy a „tan", ha zárt rendszernek vesszük, ideológia lehet. Chenu kifejti, hogy VI. Pál pápa az Octogesima adveniensöen (amely — mint mondottuk — a Rerum novarum 80. évfordulójára jelent meg) árnyaltan szól az egyház evangéliumi tanításáról, a szociális tanításról, figyelembe véve a modern idők társadalmi változásait. Kifejezetten hivatkozik a konkrét tapasztalatokra, illetve a szabadság követelményeire (bármilyen társadalmi rendszerről legyen is szó), és határozottan teremtő újításokra szólít fel. Idézünk a pápai levél 4. pontjából:

Az annyira változatos helyzetekkel szemben nehéz lenne olyan egyetlen megoldást javasolnunk, amely egyetemes érvénnyel rendelkezne. Ez nem áll szándékunkban, nem is küldetésünk. Az egyes keresztény közösségek feladata az, hogy tárgyilagosan elemezzék saját országuk helyzetét, hogy azt megvilágítsák az Evangélium örök szavainak a fényével, hogy a reflexióhoz, az ítélethez és a cselekvéshez alapelveket, ill. irányelveket merítsenek az egyház szociális tanításából, amely a történelem során kialakult, nevezetesen ebben az ipari korszakban, kezdve XIII. Leó pápának a munkások helyzetéről szóló történelmi üzenetétől, amelynek évfordulóját most ünnepeljük örömmel. A keresztény közösségeknek kell megkülönböztetniök — a Szentlélek segítségével, a felelős püspökökkel közösségben maradva, párbeszédet folytatva más keresztény testvérekkel és minden jóakaratú em-