A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
351 körébe. Az ének bevezető része pedig, amelyben arról van szó, hogy a vízözön előtt óriások voltak a földön, mert az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok erős és ősidőkből híres férfiakat szültek, ez is a díszítő legendák, midrasok közé sorolandó. Az ősi ének szerzője az ókori kelet mítoszainak az óriásaiként jeleníti meg az Ádám utáni első nemzedékeket, hogy evvel is fokozza erkölcsi romlottságuk mértékét. Olyan gonosz lett az emberiség, amilyen gonoszságra csak óriások volnának képesek. Még valószínűbb, hogy az ének szerzője az Isten fiain a városkirályokat értette, akik hatalmukkal visszaélve kényszerítették az egyszerű nép leányait háremükbe. A törvény és a jog ilyetén való tiprása mi másra vezethette volna az Istent, mint arra, hogy az egész romlott társadalmat elpusztítsa, és új emberiséget indítson útjára. Orbán Miklós Tarné Lévay Pálma ÖZÖNVÍZ így szólt az Isten: „irgalmam végétért, elküldöm Ennugit pusztítson szanaszét." ...Elindult a bárka ajtó becsapódott, bent maroknyi élet kint minden halál volt. Noét választotta hogy kiáltsa szerte, Lázálomnak is sok: hány kódás a vizen, ember készülődjél itt a vég kezdete. mindent söprő esőben sötét födélzeten... Szólt az emberekhez, nem hallgattak rája, kiáltó szó maradt ...Apadt már a vízár az eső eláll ott, kibuktak az ormok, béke szállt a tájra. csupán a pusztább... Hajnalhasadáskor galamb olajággal a bárkára repült... Isten bús arcára szép szivárvány derült. * Ennugi, a vizek őre a Gilgames eposzban.
