A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
37 akad ízlése szerinti szerzetre, alapítson egyet! Margit azonban ezt nem akarta. 1932 és 1935 között a Sacré-Coeur nővérek budapesti intézetében, a So- phianumban magánúton elvégezte a gimnáziumot, és leérettségizett. Ezekben az években Pécelen tartotta a hitoktatónőkkel együtt a lelkigyakorlatot, itt több olyan társnőre akadt, akikkel megoszthatta gondolatait, elképzeléseit. 1934 szeptemberében Párádra utalták be üdülni. Itt az Úr ismét megvilágította neki az elé rajzolt út egy szakaszát. Margit később parádi kegyelemként emlékezett vissza erre az élményre. 1958. szeptember 16-án így idézte fel a történteket: Ma 24 éve volt a parádi kegyelem. A Károlyi-féle kastély pici kápolnájában, ahol sok időt töltöttem el Jézussal kettesben. Ott és akkor „kért fel" (mert igazában így volt a lelkemben), és én a nagy pillanatban szinte beleremegve: igent mondtam, és vállaltam az Unumot. Leírni az ilyesmit nem lehet, ami Isten és a Lélek közt megy végbe, De idézhetünk egy másik tanút is. Margit egyik barátnője, Bleicziffer Laura hitoktatónő, a következőket jegyezte fel erről az eseményről: Úgy emlékszem, Margitot 1934 szeptemberében utalták be Párádra 2 heti üdülésre mint MABI-tisztviselőnőt. Többször írt onnan. Az üdülő közelében levő kápolnában szokott hosszú órákat tölteni. Szeptember 16-án, vacsora után szintén elment oda, és olyan vonzást érzett, annyira megfogta a kegyelem, hogy úgy érezte, képtelen elhagynia szentségi Jézust. Záráskor megkérte a sekrestyést, hogy hagyja őt bent a reggeli nyitásig. Mint egy perc, úgy telt el neki ez az éjszaka - mondotta. Levélben és később élőszóban is többször említette nekem ezt a „csodálatos éjszakát". Az a benyomásom, hogy a Szentlélek mélyen Jézusba vitte, és értelmi látomásban közölte vele, hogy meglesz az Unum. Mintha akkor „foganta" volna ... Valami ilyesmit írt erről: „Te, aki ismered lelkem titkait, tudod, hogy mily kínzó nosztalgia volt bennem valami után, ami még nincs!... Mintha szeptember 16. óta ez megszűnt volna. Ó, meglesz, meglesz — Ő biztosított róla." (...) Ezt is mondta: ,,A Szentlélek elém rajzolta a kis közösség életét! ...Ó, gyönyörű lesz a mi gyermekünk!" Ezt is többször mondta: „Imádkozzál, nagyon imádkozzál, hogy el ne rontsam azt, amit Ő akar!" — Aztán ez a kegyelem mintha folytatódott volna, esténként (együtt imádkoztunk) a Bokréta u. 3. kápolnájában. Hazajövet sugárzó arccal mondta nemegyszer: „Egyre világosabban látom, hogy mit akar, mit kíván az Atya tőlem. Tudod, szeptember 16!..." Margit a köréje csoportosult kis baráti kör számára P. Csávossy segítségével kidolgozta az első alapszabályt. Az első tagok 1936. július 2-án a Vizitáció kápolnájában ígéretet tettek arra, hogy az Unum szellemében fognak élni. 1937. február 2-án Margitot az alakuló kis közösség elöljárójává választotta. Margit 1937. május 23-án, Szentháromság vasárnapján, ugyancsak az érdi Vizitáció templomában szívében örökre megígérte, hogy életét az Unum eszméjének szolgálatára szenteli. I (folytatjuk)
