A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
335 új templomot Szent György nagyvértanú tiszteletére IsidoreBorecky, Torontó és Kelet-Kanada ukrán katolikusainak püspöke. Az egyházközség szervező lelkésze 1953-tól 1958-ig Dr. Nyika Béla. Az egyházközség paróchusai: Erdei József O.S.B.M. (1958— 1962), Rakaczky Basil O.S.B.M. (1962-1963), megint Erdei József (1963—1969), Bodnár István (1969—1976) és Dr. Rakaczki Andor (1978 óta). ,,Ime áll a templom! Ezen a szép szentelési ünnepségen hálás szívvel köszönjük a mindenható Isten segítségét, de megemlékezünk mindazokról, akik adományokkal, munkával, imádsággal segítségünkre voltak. Kérjük a jó Istent, hogy ez az egyházközség állhatatos legyen a hitben, mindig jobban szeresse Isten házát, hogy ebben az újonnan felszentelt templomban meghallgatásra találjon kérelmünk, lelkünk üdvösségére, munkánk, családunk megáldására.” (Templom- felszentelési emlékkönyv.) Egyházközségünk 1981. július 12-én tartja templomszentelésének 25. évfordulóját, amikor hálát ad a mindenható Istennek azért, hogy az új hazába kivándorolt görög katolikus magyarjait összetartotta, erőt, egészséget adott nekik, hogy az Isten szentegyházát fölépíthették, keresztény életüket keleti szertartásuk szerint élhetik. A minden évben megrendezett — nagyon sikeres — búcsúra a magyarságot nagy szeretettel várja az Istennek hálát adó s ünneplő egyház- község! MESE Volt egyszer három ember. Az egyiket Pistának hívták, a másikat Jancsinak, a harmadiknak Miska volt a neve. Elindultak világot látni. Mentek, mende- géltek, nagyon megéheztek. Csakhogy összesen két hamuba sült pogácsájuk volt, se több, se kevesebb, mert Miska nem vitt magával semmit. Viszont ő volt a leg- éhesebb. Ezért aztán bedobta Pistát a folyóba, amíg Jancsi falatozott, s aztán odaült ő is a tarisznya mellé, és jóllakott. Volt egyszer két ember. Az egyiket Jancsinak hívták, a másiknak Miska volt a neve. Mentek, mendegéltek, hogy világot lássanak. Egyszercsak megszomjaztak. Igen ám, de csak egy üveg boruk volt, mert Miska nem vitt magával semmit. Viszont ő szomjasabb volt, mint Jancsi. Volt egyszer egy ember, Miska a neve. Ment, mendegélt, egyszercsak érezte: egyedül van. Nagyon egyedül. Végre-valahára találkozott egy emberrel, akit Miskának hívtak. Mentek tovább, amíg megint találkoztak egy emberrel, annak is Miska volt a neve. Akivel csak találkoztak, azt mindegyiket Miskának hívták. Elcsodálkozott ezen Miska, aztán hirtelen félni kezdett Miskától. A többi meg nevetett, és magára hagyta. Miska azóta is megy, mendegél, keresi Jancsit, keresi Pistát, de nem talál- Íaőket- k.m. I
