A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
325 Jerry Martinson S.J. AZ OKOS TÉVÉZÉS Nem nagyon régen egy szerencsétlen japán lányt a szülei otthon halva találtak. A hatóságok megállapították, hogy a halált öngyilkosságokozta. Halála előtt a lány búcsúsorokat írt — nem szüleinek, hanem „egyetlen barátjának”: a televíziós készüléknek. Manapság sok magár ahagy ott, elhanyagolt gyermek számára a tévé a barát és a társ, sőt — egyes szerzők szerint — sok gyermek számára a ,,harmadik szülő” szerepét kezdi átvenni. Néhány adat jól megvilágítja ezt az állítást. Ma az Egyesült Államokban az óvodáskor alatti apróságok alkotják a legnépesebb tévénéző-csoportot. Mire az iskolába kerülnek, átlag 4000 óra tévét néztek; nagyobb óraszám ez, mint ami a főiskolai végzettség megszerzéséhez szükséges. Ausztráliában az átlagos elemi iskolás 1118 óra tévéprogramot néz meg évente; több idő ez, mint amit az iskolában tölt. Az Egyesült Államokban a középiskolások átlaga életéből 18200 órát ült a képernyő előtt, és csak 10200 órát az iskolában. Ezek a tények arra sürgetnek minket, hogy a tévé fontosságával, befolyásával és ellenőrzésének kérdésével foglalkozzunk. Szerencsére Taiwanban az adási idő korlátozott, ezért az az időmennyiség, amelyet a gyerekek a tévé előtt töltenek, egy előre nem szertelen. Mégis, van néhány fontos pont, amit meg kell vizsgálni. Például, egyre inkább használják a tévéprogramokat üzleti hirdetésekre. Bár a gyerekeknek közvetlen vásárlóerejük nincsen, mégis a különféle programokra és hirdetésekre adott reakcióik jól felhasználható jelzések az üzleti világ számára. Szüleiket rá tudják venni bizonyos árucikkek megvételére, függetlenül azok valódi értékétől vagy hasznosságától. A gyermekeket „használják” és kihasználják az üzlet cáljaira. A „Zöld olaj” és hasonló cégek ügyesen gyermekdalokat és -szövegeket alkalmaznak hirdetésül, bár az árucikket, amit hirdetnek, nem csak gyermekeknek szánják. Az sem titok, hogy egyes folytatásos drámák vagy vígjátékok szinte hipnotizálják a szülőket, így megnehezítik a család tagjai között az érintkezést, az egészséges családi tevékenységeket, a szülők és gyermekek fantáziáját működésbehozó foglalkozásokat. Éppen ezért nagy súlyt fektetünk arra, hogy szülők és gyermekek tanulják meg úgy használni a televíziós készüléket, hogy a családi viszonyok javulása és ne kára származzék belőle. El kell sajátítani a programok megválasztásának művészetét és a tévé kiértékelő használatát. A következő sorokban erről villantunk fel néhány gondolatot.
