A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

33

Mire a tanító Almásra ért, az iskolateremben már ott volt két pad közt egy rúdon a hatágú nagy fényes betlehemi csillag, mely a három királyokat keletről az istállóhoz vezette. Fakereten fényes szta- niol papír volt kifeszítve. Ott sorakoztak a királyi koronák: kemény papírból kivágva, észöld, piros, fehér fényes papírral beragasztva. Ezt a tanító felesége csinálta meg. Egy másik pádon ott voltak az ajándékok: arany, tömjén és mirha. Három doboz, mindegyikre ráírva, mi van benne. A tanító úr meghozta a királyi öltözékeket is. így másnap reggel indulhatnak a három királyok. Éppen vízkereszt napján. Mivel Almásra nem fárasztották ki a papot a házak megszentelésére, maga a tanító úr ment a három királyokkal meg jó néhány krétával, és a há- romkirályos játék lezajlása után az ajtók szemöldökfájára fel is írta: 19+G+M+B+34. Az évszám közé beiktatva a királyok nevének kezdőbetűi: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Persze a tanító úr ezt nem egészen önzetlenül tette, mert illett valamit a zsebébe csúsztatni a kréta- meg a csizmakoptatás költségeire...

☆ ☆ ☆

Ebben az esztendőben, 1934-ben azonban egy feljegyzésre érdemes furcsaság történt az almási háromkirályok-járás során. Nagy Jóska ötödik osztályos tanuló, aki annakelőtte már kétszer volt király, kedvet kapott egy kis újításra. Az öt- NAGY JÓSKA letet a káplán úrtól kaphatta, aki egyik bibliaórán elmagyarázta, hogy ezek a királyok „KISUBICKOLÁSA" messze keletről és Afrikából jöttek, és Boldizsár fekete bőrű volt. Mivel Nagy Jóska volt a Boldizsár király, a nagy készülődés idején így szólt Andrishoz, a bátyjához:

— Andris bátyám, mér őtöznek a három királyok ministráns- ruhába, oszt mér nem fekete Boldizsár király?

— Hát mer így szokták csináni — felelt az öregebb.

— De én az idén igazi szerecsen király akarok lenni, oszt nem ministránsru hába!

— Hát miattam lehetsz. Kend be a képed korommal. Mink is azt csinátuk a színpadon a pásztorjátékban.

— Az nem lesz jó, mer az hamar „lekenődik". Ki kéne subickó- ni a képemet, mint a csizma szárát. Az lenne az igazi! Azt nem viszi le az eső meg az ereszrül csurgó víz...

— Na iszen, ha csak azt akarod, kisubickollak én olyan fényesre, hogy még a setitbe is világítani fog a képed...