A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
308 el utoljára. Leveleiben is a leggyakoribb a mozgást, helyváltoztatást jelentő ige. Pedig bizony sokszor nem kis nehézséget jelentett neki a folytonos úton levés. Rendtársa, P. Fernab Cardim örökítette mega következő jelenetet: „Onnan, a Sab Mateus-i dombról megyünk a falu felé, és íme, a másik dombról jön egy indián leány porcelán edénynyel, tele süteménnyel, és egy kancsó hideg vízzel, és sietve mondja a leány: gazdám küldi Padre Josének. Ez a Padre Jósé Anchieta volt, Szabadtéri mise Säo Paulóban Anchieta tiszteletére aki mögöttünk jött mezítláb, igen fáradtan.” Sok olyan alkotás létesült akkor, mely több jezsuitának közös műve volt, de a köztudat mindig Anchietát emelte ki, ezt az alázatos, szerény, szegény, békés, megértő szerzetest. Módszerei az indiánok térítésében, kezelésében még századok múlva is megállják helyüket. A mai apostolkodásnak is egyik legnehezebb kérdése a kultúrálatlan, eredeti státusukhoz ragaszkodó indiánok problémája. Ehhez a bonyo
