A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

31

tásával is, ahol kifejezetten mondja, hogy azok, akik nem tartják be a mesterséges fogamzásgátlásra vonatkozó irányelveit (vagy kereken megmondva: fogamzásgátló eszközöket használnak), ne tekintsék magukat az Egyházból kizártaknak, és ne maradjanak el a szentségektől. Pál pápa nem mondhatta volna ezt, ha a fogamzásgátlást gyakorló és előreláthatólag továbbra is ezt tevő egyénekről azt lehetne állítani, hogy a súlyos bűn állapotában élnek.

Az Egyházon kívül és belül sok emberre gyakorol nagy hatást II. János Pál pápa egyénisége. Áttetsző a hite, szeretete, együttérző a lelke; szívén viseli az emberi jogokat. Úgy vélik azonban, hogy komoly kötelessége lenne tiszteletben tartani azt az emberi jogot is, amelyet az Egyesült Nemzetek teheráni világkonferenciája 1968. december 10-én kihirdetett, és a Vatikán küldöttsége elfogadott - „a házastársak joga megszabni a gyermekeik születése közti távolságot és gyermekeik számát” —, amelyet aztán az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Tanácsa 1969- ben kiterjesztett e jogok érvényesítését érintő „információkra és eszközökre” is.

Szintén sokan látnak ellentétet a két következő állásfoglalás közt. Egyrészt 1979. október 4-én és más alkalmakkor megismételte VI. Pál tanítását a mesterséges fogamzásgátlásról, másrészt kiáll az emberi jogok mellett, különösen gondja van a fejlődő országok népeinek százmillióira, főképpen a gyermekekre, akiknek sanyarú állapotára a nemzetközi gyermekév nemrégen hívta fel a figyelmet.

Nyilvánvalónak látszik, hogy II. János Pál nem kívánja úgy tekinteni, amit eddig mondott, hogy előre elejét vegye annak, hogy ezeket a kérdéseket megtárgyalják a világ püspökeinek a római szinódusra kiküldött képviselői, akik azért gyűlnek össze, hogy a családról tárgyaljanak, és hangot adjanak azoknak az emberi problémáknak, amelyeket népük számára az okozna, ha VI. Pál előírásának betű szerinti szigorúsággal való betartását sürgetnék, semmi engedményt nem téve az emberi állapotból folyó gyengeségeknek, bár ezeket VI. Pál kifejezetten elismerte. A püspököknek minden joguk megvan arra, hogy reméljék és