A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
262 lat áldozatkészségét dicséri. Megjelenése felszólítás mindazoknak, akik szívükön viselik a csángó magyarság sorsát, hogy egyrészt a könyv megvásárlásával kifejezzék elismerésüket a szerzőnek és a kiadónak a végzett munkáért, másrészt, hogy biztosítsák maguknak a legjobb forrásanyagot erről az összmagyarságot érintő kérdésről. Domokos Pál Péter világosan kimondja: „A moldvai magyarok testvéreink. Nyelv, történelem és kultúra köti hozzánk őket. Kötelességünk ismerni a csángó magyarokat, hogy így múltbéli önmagunkat is jobban megismerjük.” VERS A RÉGI LOVAGRÓL Akihez futott a kiközösített lengyel király véres kezével; aki otthagyja diadalát, hogy megmentsen még egy magyar leányt; kúntól-besnyőtől-görögtől aki védett; s holta előtt akire bízta Európa a Szentföldért induló első keresztes háborút... 1095-ben, s amit ő már nem ért meg... Bajnok Lászlónak, a Magyar Szentnek! , Ez akkor volt... Ott messzi ködös múltban... Almodtam-é, vagy igazán tanultam? Hogy élt egy ország, boldog, hívő, gazdag, s volt becsületje jónak és igaznak? Királya hős: Nyugat tisztelte-félte; az üldözöttnek ő volt menedéke: ha bűnös is, de hontalan! s ölelte László magához. S annak árva lelke már nem volt bűnös...Kelet hogyha rátört, a szent király olyankor vasruhát ölt. Fegyverre áldást, IGEN, égi áldást kér Jézusától. Mert a jajkiáltást nem tudja süket fülre venni (mint sok mai „szent", aki gyáván békét vinnyog!) Akkor kezében villog csatabárdja, és öl és hal a drága SZENT csatába'... Mert aki szeret, az szeret halálig! S ki volt „igaz", majd odatúl elválik: tán az, ki szeret mindent, ám csak félig, és nem jajdul föl, csak ha őt metélik? Vagy a Lovag, ki Krisztus messzi hívét fut menteni, s nem tud kímélni hű vért, ha lélekért, tiportért kell kiszállni? ...Meddig terjednek szívednek határi; csak tőle függ, hogy küzdeni hol kezdesz: Szamosnál? Donnál?...Észt, reményt ha vesztesz végsőkig békés kapud előtt egyszer, családodért, kezedben lesz a fegyver!!
