A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-01 / 6. szám

"tim

vi

f

m

.253

got végtelen fölségednek átadja: az igazság és élet királyságát, a szentség és kegyelem királyságát, az igazságosság, a szeretet és a béke királyságát.

(Prefáció Krisztus Királyról.)/

/Te úgy akartad, hogy a kereszten függő Egyszülöttedet a katona lándzsája járja át, és megnyílt Szíve, isteni jóságod kincsesháza, irgalmad és kegyelmed bőséggel áradó forrása legyen; a Szív, mely érettünk szüntelen szeretettől lángol, a buzgó telkeknek adjon enyhülést, a bűnbánóknak pedig menedéket nyújtson. (Régi prefáció Jézus szentséges Szívéről.)/

A húsvéti misztérium

/Krisztus Urunk halála nem önmagában álló, tragikus vég. Ezt már eddigi elmélkedéseinkben is eléggé érzékeltük.

A keresztény hit kezdettől fogva mindig azt vallotta, hogy a húsvéti misztériumot, amely által az Úr Krisztus az emberek megváltásának és Isten tökéletes dicsőítésének művét elsősorban beteljesítette, az ő áldott szenvedése, a halálból való feltámadása és dicsőséges mennybemenetele együtt alkotja. (Vő. a II. vatikáni zsinat liturgikus konstitúciójában az 5. pontot.)/

IŐ az igazi Bárány: ő vette magára a világ bűneit. A mi halálunkat halálával megtörte, s az életet feltámadásával újjá szerzetté. (I. húsvéti prefáció.)/

/Általa a világosság fiai örök életre születnek, és a híveknek a mennyország ajtaja kitárul; mert halálával a mi halálunk megváltásban részesült, és feltámadása által mindnyájunk élete feltámadt. (II. húsvéti prefáció.)/

/A továbbiakban a húsvéti misztériumnak inkább a dicsőséges oldalát szemléljük./

Áldott, aki jön az Ur nevében! Áldott, ami jön: atyánknak, Dávidnak országa! (Mk 11,9-10)