A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
249 Franciaország püspöki kara ÍME, HITÜNK SZENT TITKA! V - A HÚSVÉTI MISZTÉRIUM Hogy pedig akaratodat teljesítse, halálra adta önmagát, majd föltámadva a halálból legyőzte a halált, és újjáteremtette az életet. A Fiú engedelmessége Krisztus kijelentette, hogy mindent Atyjától kap: létét, küldetését, dicsőségét; szavait, melyeket kimondott, műveit, melyeket véghezvitt. Jézus tökéletes közösségben élt az Atyával; szeretett Fiúnak és egyben hűséges, teljesen engedelmes Szolgának bizonyult. Szilárdan kitartva ebben az akaratban, nemet tudott mondani minden kísértésnek. Kortársai csábításaival kérlelhetetlen elutasítást helyezett szembe: nem akart lenni sem evilági király, sem földi messi- siás, sem politikai felszabadító, sem vakbuzgó zelóta, sem forradalmár, sem törvénytudó, sem varázsló. így Jézussal a világosság ragyogott fel a földön, de a sötétség nem akarta befogadni (vö. Jn 1,5). Kortársai nem voltak hajlandók a világosságra jönni, hogy műveik napfényre ne kerüljenek (Jn 3,20). Engedelmes mindhalálig Jézust egy barátja árulta el, egy osztag katona tartóztatta le, a zsidó vezetők fogták vallatóra, végül azzal a váddal nyilvánították halálra méltónak, hogy káromkodott, mert a Messiásnak, az Áldott (Isten) Fiának tartotta és hirdette magát. Poncius Pilátus úgy ítélte halálra, mint lázítót, aki megzavarta a közrendet, mivel a zsidók királyának mondta magát. Megostorozták, keresztre feszítették, meghalt a kereszten, és sírba helyezték. önkéntes szeretetáldozat Az Egyház megünnepli ezeknek a tényeknek az emlékét /— különösen a nagyböjt utolsó két hetében, a szent húsvéti háromnapban és a húsvéti időben, midőn Krisztus lett értünk a húsvéti áldozat I
