A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
25 FI ATA LÓKNAK Akit az Atya küldött Egy vallás a többi között? Azok között az emberek között, akiknek emlékét megőrzi a történelem, ott sorakoznak a vallásalapítók. Találkoztak olyan ihletett emberek, akik mélyrehatóan megértették, hogy Isten — vagy az istenség — lényege szerint a Kikerülhetetlen. Ezek az emberek különböző kulturális környezetekben értelmezték az emberi sors titokzatos összefüggéseit az „odaát”-tal. Tanítványok csoportosultak köréjük, megosztották hitüket, szertartásaikat, erkölcsi követeléseiket, fölismerve bennük azokat a kezdeményezőket, akikben vallásos szükségleteik visszhangra találtak. Ilyen kezdeményező-e Jézus? Egy vallásalapító a többi között, egy vallásé a többi közül? Ha elfogadjuk ezt a kérdést — ami, úgy látszik, nem is kérdéses —, az annyit jelent, hogy az összehasonlító vallástörténet útjára jutunk: párhuzamokat vonunk Jézus vallása és a vallásosság más megnyilvánulásai között. Összehasonlítjuk egyik alapítót a másikkal, egyik hitet a másikkal, egyik rítust a másikkal, egyik valláserkölcsöt a másikkal, egyik lelkiséget a másikkal. Összehasonlítjuk ,,Krisztus vallásának?’ kulturális termékenységét más vallásokéval. Igen valószínű, hogy sokféle módon meg lehet így állapítani Jézusnak és az ő „vallásának” felsőbbrendűségét: nagyobb benne az Isten iránti érzék tisztasága és mélysége, teljesebb a babona és a mágia visszautasítása, érettebb a Mester iránti elkötelezettség követelése, gazdagabbak az igazságkereső embernek adott feleletek. De meg kell vallanom: amikor Jézus Krisztusba vetett hitemről adok számot, engem nem elégít ki, hogy a legtökéletesebb vallás alapítójának ismerjem el. Különben is ki biztosít, hogy nem lép föl majdan egy még tökéletesebb vallásalapító? Még az sem elégítene ki, ha az abszolút tökéletes vallás alapítóját ismerném föl benne. Amit ő hitem számára jelent, az nem merül ki egy új vallási jelenség megalkotásában... Jézus Krisztusban én az emberek között megnyilatkozó Isten végső kezdeményezését ismerem föl, amely lehetővé teszi az embernek történelme végső értelmezését. Azt a kimeríthetetlen eseményt fedezem föl benne, amely az egyedülvaló Istenről beszél nekem, ar
