A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-05-01 / 5. szám

238 kát, amelyekben nagyon bizonytalan a vallásszabadság helyzete. Ha az anyagi források korlátozottsága és saját emberi korlátái­tok néha megingatják derűtöket, emlékezzetek arra, hogy a rátok bí­zott üzenet nagyobb nálatok, és mindenekelőtt számotokra jelenti az élet és erő forrását. Különleges üdvözletemet küldöm pillanatban és különbö­ző országokban hall­gatják szavamat. Róma püspöke, Péter utóda és Krisztus helytartója szól hozzátok, akiatyai szeretettel egynek tud­ja magát az Egyház va­lamennyi gyermekével a hit, a szeretet és a re­mény egyetlen kötelé­mindazoknak, akik ebben a kében ... Es ha vala- melyikteknek nemcsak az a kegyelem jutott, hogy higgyen Krisztus­ban, hanem szenvedjen is érte, tudja meg, hogy szeretettel közel vagyok hozzá abban a bizonyosságban, hogy Isten szava nincs meg­bilincselve. A hívek könyörgésében az egyes szándékokat a rádió női és férfi munkatársai olvasták fel lengyel, francia, tamil, német, kínai és spanyol nyelven. Majd a pápa a következő zárókönyörgést mondta: Isten, te csodálatos gondviselésedben mindent mértékkel és pontosan megalkottál; erőt adtál arra, hogy a világegyetem dolgait kikémleljük, és uralmunk alá hajtsuk; te az embert értelmed részesévé tetted. Ké­rünk, add, hogy a Szentlélek ereje kísérje az éter hullámain terjedő hangunkat; hogy a válságos helyzetbe üdvösséget, a szenvedésbe vi­gasztalást, a kétségbe tanácsot, a sötétségbe fényt, a csendbe igét, minden helyzetbe igazságot, egységet és békét vigyen; hogy így neved dicsősége világszerte terjedjen, és valamennyi nép a szeretetben egye­süljön. ★ ★ ★ ★ ★ Az a tisztelet, amellyel Jézus Krisztus Szentséges Szívének tartozunk ... a vallásosság legkiválóbb ténye, amennyiben megkívánja tőlünk a teljes és fenn­tartás nélküli akaratot, mellyel magunkat odaadjuk és odaszenteljük az isteni Megváltó szeretetének, melynek a megsebzett Szív élő jele és szimbóluma. Ha­sonlóképpen, sőt még inkább világos, hogy ez a tisztelet főként abban áll, hogy az isteni szeretetet szeretetünkkel viszonozzuk. És méltán. Mert ennek a szere­tetnek ereje odahat, hogy az emberek teljesen alávessék magukat a Legfőbb Lény uralmának. Hiszen a mi szeretetünknek annyira az isteni akarathoz kell tapadnia, hogy azzal mintegy egyet alkosson, a Szentírás szavai szerint (1Kor 6,17): Aki az Úrral egyesül, egy lélek vele. XII. Piuspápa Haurietis aquas kezdetű éneik Ilkájából

Next

/
Thumbnails
Contents