A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
21 kiemelkednek, és 10 éves házasság után, iskoláskor előtti egy gyermekkel, nincs boldogabb csoport, az új házasokat kivéve, mint a katolikus házasok. A gyermek anyagi gondot jelent, és befolyásolja a házasság kibontakozását, de míg az anyagi gond 22 ponttal csökkenti a nem katolikus házasok boldogságát, a katolikusokét csak 14 ponttal. Az anyagi helyzetükkel elégedetlen katolikusok öröme csak nő, ha kisgyermekük van, a nem katolikusoké viszont csökken. Vagyis a katolikusok szívesen fogadják a gyermeket, még ha anyagi áldozatot jelent is. Együttélés. — A kapcsolatoknak legalább 11%-a ebbe a csoportba tartozik. Az együttélők közt sokan származnak boldogtalan házasságokból; aránylag kevesebben várják kapcsolatuk boldogságát a gyermektől, mint a törvényesen bejegyzett házasok; aránylag kevesen jártak közülük katolikus iskolába. (A gyengéden szerető Isten gondolata a felmérések szerint hűségre és tisztaságra hangol.) Legtöbbjük huszonéves; 80%-uk az együttélésben semmi erkölcsi rosszat nem lát. Csak 9%-uk jár templomba, de nem vallásellenesek. Becsülik a katolikus tanítás életcélt adó hatását, gyermekeiket katolikusként akarják felnevelni. De fáznak az életre szóló elkötelezettségtől, és nem értik, hogy - ha a mai közfelfogás elnézően tűri a házasság előtti együttélést — az Egyház miért nem akarja életstílusukat elfogadni. A nők szerepe. — Az amerikai katolikus nők nagy többsége úgy érzi, hogy az egyházi vezetőség a családi fészken kívül más szerepet nem szán a nőknek, az ilyen helyzet ellen pedig tiltakoznak és lázadnak. A férfi és női szerepek éles megkülönböztetését idejétmúlt felfogásnak tartják, az egyház hivatalos megnyilatkozásai és gyakorlati eljárásmódja viszont az otthonhoz akarják kötni őket. A nők pappá szentelésének ügye nem azért érdekli őket, mert papok szeretnének lenni, hanem mert jelképezi egy szerepkörből való kizárásukat. Minél műveltebbek, minél szélesebb a látókörük, annál inkább elvesztették bizalmukat az egyházi vezetőségben. (A helyi pappal jobb a kapcsolatuk, mint az átlagé.) Kevésbé vallásosak, kevésbé hajlanak az abortuszkérdésben az Egyház tanításának elfogadására, mint az átlagos amerikai katolikus nő. Anyjukkal, férjükkel való viszonyuk jó, a gyermek elfogadása terén pedig az átlag ame rikai nők és a katolikus átlag között állnak. A 30 éven aluli amerikai katolikus nők egyharmadának érzéseit megbolygatta és az Egyháztól elhidegítette, egy másik harmadáét megzavarta és elégedetlenné tette a hivatalos egyház állásfoglalása a férfi és női szerepek ügyében. A probléma komoly a fiatal amerikai katolikus nők kétharmada számára, és a 30—50 éves nők fele számára. A problémát nem a papok nőtlensége, nem a születésszabályozás, nem a női papság kérdése okozza, hanem a női és férfi szerepek közti éles határvonal fenntartása. Ezt az állítást igazolja az a tény is, hogy a baptista hívek bizalma szintén csökkent egyházi vezetőségükben a férfi és női szerep különbségének hangsúlyozása miatt, pedig a másik három problémával vezetőségük hivatalosan nem foglalkozott. A pap és a fiatal asszonyok. — A 30 éven aluli asszonyok egyhatoda fordul bizalmas tanácsért papjához. Férj és feleség egyaránt úgy tapasztalja, hogy a
