A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
187 és a Szűzanya szeretetének közvetítésében állott. Hogy a szegedi óvodát megnyithassák, óvónőre volt szükség. De az Unum- nak nem volt óvónője. Ezért R. testvér, aki tanítónő volt, átképeztette magát óvónővé. Közben Kassán is újabb lehetőségek kínálkoztak. Hogy Margit Mária anya milyen lélekkel dolgozott, nevelt, oktatott, utazott, arra a következő levélrészlet vethet fényt: Jézus itt van ismét, és valami csodálatos békében még jobban elmerítve érzem magam az Atyában. Ez az én életem - és ezen kívül olyan a lelkem, mint a partra vetett kis hal, amely ott nem élhet, és epedve várja az isteni hullámot, hogy ismét a mélybe merítse „in sinu Patrik' (az Atya ötében) Jézussal... Mily kimondhatatlan valami érezni, hogy az ember egészen Istené, és csak Benne tud élni! ... Annyira beláttam, megértettem és átéltem az utolsó napokban, hogy miért küldi Isten a szenvedést azoknak, akiket szeret. A mi kis élethárfánkon a fájdalom húrjai adják a legszebb melódiát, a legtökéletesebb szeretethimnuszt azokból lehet kihozni. És Ő, hogy megszerezze nekünk az örömet, hogy ezt a legszebb éneket énekelhessük Neki, azért adja a szenvedést. És mihelyt látja, hogy énekelünk a kereszten, hogy siet a Szívére ölel ni! Nem tudjuk, milyen szenvedések csalták ajkára ezeket a szavakat. De az első években sokat gyötrődött; talán a bizonytalanság, a jelentkezők emberi gyarlóságai, az Unum első tagjának halála (Grafi Józsa, +1939. nov. 18), édesanyja sorsa stb. okozták aggodalmait. A ránehezedő felelősség is megpróbálhatta pszichológiai ellenállóképességét; eddig csak magáért volt felelős, most a semmiből kellett kialakítani egy új típusú közösséget. — De közben Jézus még szorosabbá tette életközösségüket: Jézussal nem úgy vagyok, mint azelőtt. De nem cserélnék ám! Ha Vele vagyok, nem az Énekek Éneke jegyesének szerelmét élem Vele, hanem Benne elveszve az Atyát nézem, csodálom, szeretem, dicsérem. Épouse spirituelle (lelki hitves) vagyok, de amikor csókjában Jézus karjai közt vagyok és imában, ez nem az, ami régen volt. Akkor ketten voltunk, most egy vagyunk, és egyetlen szerelem ég bennünk: Jézus szerelme az Atya iránt. Talán kevesebb az érzelmi boldogság, de sokkal több a szellemi. Úgy érzem, magasabb rendű boldogság ez. Jézushoz menni, Jézussal lenni az én kis lelkemnek nem azt jelenti, hogy szerettetni, hanem elveszni Benne és Vele az Atyában, és aztán k iárad- ni az Atya és Jézus leikével a telkekbe. Némelykor egy röpke vágy elfog Jézus gyöngédsége után is. De ez nem tart sokáig, mert tudom, hogy ez sokkal több annál, mert az csak Jézus gyöngédsége, ez azonban Jézus élete, a legbensőbb, a Szentháromság családi élete, amelyben részt vehet Őáltala. Ó, ez sokkal több annál! Rólam itt egy szó sem esik. Sem Jézus nem foglalkozik velem úgy, mint régen, sem én nem beszélek magamról. Ez a levélrészlet részletes elemzést érdemelne. Benne van mindaz, amit T
