A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
157 ra ítélt testből? (Róm 7,15 18 24.) Mindenki megtapasztal egy emberileg leküzdhetetlen belső megosztottságot; az egész emberi történelem botrányos és lesújtó látványát nyújtja a viszályoknak és az erőszakoskodásoknak. Az ember tudata meg van sebezve; elérhetetlen teljesség és egység igénye gyötri. A világ azt a benyomást kelti, hogy helyrehozhatatlanul ketté tört. Az egész világ a Gonosz hatalmában van. (ÍJn 5,19.) Ennélfogva nem tudunk kitérni egyéb kérdések elől: miért uralkodik a bűn az emberen? miért kell megtapasztalnunk a rosszat kettős — A bűn uralma A kinyilatkoztatás fényében így felelünk: ezek az ellentmondások, gyengeségek, tehetetlenségek annak jelei, hogy az ember nem képes egyedül megmenteni magát; csak arra képes, hogy Istenhez forduljon, és tőle várja az üdvösséget. Eredendő állapotunk már nem foglalja magában az Istennel való barátságot és az Isten életében való részesedést. Mert az emberiség eredete óta a bűn belépett a világba, minden embert megfertőzött, és egyre jobban elbuijánzott. (Vö. Róm 5,12.) A bűn az az elfordulás, amellyel az ember megsérti Urát, és hátat fordít neki; így elveszíti barátságát. Elfordul Urától, hogy ne benne, hanem másutt keresse az örömnek azt a teljességét, amelyet egyedül Teremtője tudott megadni neki. Elfordulni az élet forrásától annyit jelent, mint kiszolgáltatni magunkat a halál hatalmának. Amikor mellőzni akarjuk Istent, hogy teljesen szabadon rendelkezzünk önmagunkkal, akkor végül is bezárkózunk önelégültségünkbe. Az áteredő bűn /Keresztény hitünk az eredeti vagy áteredő bűn valóságát állítja elénk alapvető válaszul az ember meghasonlottságának kínzó kér... lesték mindennap az alkalmat... (Dán 12) csábító és taszító — formájában?
