A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
152 „igent” -t nem mondhatta ki másképpen, csak a halálban. De ezzel meg is szűnt felette a halál hatalma. A halálban is jelenlevő isteni szeretetre mondott igent halandó testben, de istenfiúi állapotban. Ezzel a tettével odaajándékozta magát teljesen az Atyának, átment az Atyához. A nagy Exodus megtörtént. Ettől fogva Jézus teste és embersége már nem a halandóság rendjébe tartozott, hanem a dicsőség rendjébe. Ez lett nyilvánvalóvá a föltámadáskor. Egy ember áttört a halálon és bement az Atya dicsőségébe. Ez az ember ugyanakkor az egész emberiség feje és összfoglalata. Benne az egész emberiség, az emberi természet tört át a halálon és ment a halálon át az Atya dicsőségébe, a bűnbezártság és kárhozat rendjéből a megváltás rendjébe, a föltámadás és örök élet rendjébe. Jézus legyőzte a bűnt, a pokolt és a halált. Az emberiség legnagyobb hőse ésjótevője ő. Az ősi, apostoli igehirdetés ezzel a zsoltárral fejezte ki, hogy mi történt a föltámadásban: „Fiam vagy te, ma szültelek téged.” (Zst 2:7). Jézus evilági emberségét, bár Isten Fia volt, nem járta még át Isten dicsősége. (Ha teljesen átjárta volna, embersége nem lett volna halandó emberség, és nem ami állapotunkat vette volna magára.) A halálban kimondott igennel született embersége az istenfiúság dicsőségére, (cf. Róm 3: 23, 8:30). Meghalt minden számára, amit nem Isten szentsége és dicsősége éltetett, mindent az Atya szentsége és dicsősége vett birtokba benne. Megdicsőült egyszersmindenkorra. Az örök Fiú dicsősége átterjedt emberségére, az emberiség összfoglalatára, Fejére. „Meghalt vétkeinkért és föltámadott megigazulásunkért” (Rm 4:25). Mi már átmentünk a dicsőségbe, de szabad lények lévén, ezt az átmenetet kell jóváhagynunk és elfogadnunk, valóban megtévén az utat Krisztusban a halálon át az örök életbe. Mivel Krisztus kereszthalálának áldozati, istentiszteleti jellege volt, a föltámadás ebből a szempontból azt jelenti, hogy Isten elfogadta az emberiség áldozatát, és az adományt most áldásként, a megszentelődés forrásaként kapjuk vissza. Teste és embersége kitört abból a korlátozottságból, amelybe földi élete belekötötte, teljesen nyitott lett. Mivel a Szentség Lelke járja át, akiáradás jellemzi. Az isteni, ami betölti és összetartja a világot, ebből a megdicsőült testből árad ki. „Az Ür Lélek” (II Kor 3.17). Az új Ádám „éltető lélekké lett” (I Kor 15:45). A föltámadt és megicsó'ült Jézus teste a Szent Lélek kiárasztásának a
