A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
13 tam" görög megfelelőbe (apokolutheó) így fordítható: vizsgálva üldöztem. Mint ahogy a vadászkutya a nyomokon elindulva addig üldözi a vadat, amíg a nyomok eredetéhez, forrásához el nem jut. Lukács mindennek „elejétől fogva" végére járt, vagyis történetkritikai nyomozása nemcsak a 3. fejezettel kezdődő részére vonatkozik, hanem az eredetre, azaz Jézus gyermekségére is. 5) Az irodalmi műfaj kérdése Ha az apokolutheó szónak héber megfelelőjét keressük, érdekes szóra bukkanunk, amely rávezet bennünket arra az irodalmi műfajra, amelyben Lk 1-2 íródott. Ez a szó: midrás; értelme: kutatni, keresni. A Bibliával kapcsolatban egy sajátos, a rabbinisztikus irodalomban széltében-hosszában elterjedt irodalmi műfajnak a neve, amelyet racionalista bibliakutatók (mint pl. Wellhausen) elmarasztaló értelemben sokszor a legendás elbeszélésekkel azonosítanak. Helyes értelme szerint azonban nem más, mint reflexió a Szentírásra, Isten műveire, hogy ezek teljesebb megvilágításban álljanak elénk: belehatolás a szöveg szellemébe, hogy annak mélyebb értelme föltáruljon, és belőle gyakorlati következtetéseket vonjunk le. A midrásirodalom egyik fő sajátossága az, hogy a jelen vagy jövő eseményt a már megtörtént esemény világánál mutatja be, fölhasználva ez utóbbinak képeit és kifejezéseit. Ezt megtaláljuk az Ószövetségben is, pl. az Izaiás-féle könyvben, amely a babiloni fogságból való szabadulást az egyiptomi fogságból való szabaduláshoz hasonlítja. Ezt látjuk Lukácsnál is. Lukács nem olyan vaskos egyszerűséggel jár el, mint Máté, aki leírja az eseményt, és utána hozzáfűzi a gyenge felfogásúak, a Bibliában járatlanok okulására: „Mindezek azért történtek, hogy beteljesedjék a próféta jövendölése..." Lukács ilyesmit nem mond, hanem úgy írja le az eseményt, hogy maga az olvasó fedezze fel ezt az eredményt. 6) Az Ószövetség igénybevétele Jézus gyermekségtörténetében Nézzük tehát, hogy ennek a bibliai műfajnak, a midrásnak értelmében Lukács hogyan veszi igénybe az ószövetségi események kifejezéskészletét. Félreértések elkerülése végett azonban már elöljáróban két dolgot kell leszögeznünk. Az egyik az, hogy a Lk 1-2 fejezetek eseményeinek és stílusának az ószövetségi eseményekkel és képekkel való hasonlósága nemcsak a bibliai irodalmi műfaji hasonlóságra vezetendő vissza, hanem maguknak az eseményeknek, a történéseknek hasonlóságára, amely végső fokon magára az üdvtörténetet irányító Istenre mutat vissza, Istennek az üdvtörténetben tanúsított azonos eljárási módjára vall. A másik dolog pedig, hogy amennyi hasonlóságot találunk az események között, ugyanannyi vagy még több lényeges különbözőséget is. Az első feltűnő megegyezés a híradó angyalnak a személye, aki mindkét esetben, Zakariásnál és Máriánál egyaránt, Gábriel főangyal. Az ószövetségben egyetlen prófétánál, Dánielnél szerepel két alkalommal (8,16 és 9,21-16), tehát egészen kézenfekvő a Dániel-féle messiási jövendöléssel való összefüggés, amely - mint alább részletesen látni fogjuk - alapvetően befolyásolja Lk első két fejezetének megszerkesztését. Előbb azonban nézzük a kisebb jelentőségű összefüggéseket. János születésének körülményei hasonlóságot mutatnak Sámuel próféta születésének körül
