A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

vajmi nehezen férkőzik be az öntelt, magabiztos, dicsőséghajhászó, haszonleső, tudálékos ember szívébe. Azokat árasztja el a Szentlélek, akik vágyakoznak az igazságra, „éhezik és szomjazzák" (Mt.5,6). „Senki sem jöhet hozzám, ha az A- tya, aki küldött, nem vonzza" — mondja Jézus. — „ Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön" (Jn. 6,44-45). így tehát a hit Isten kegyelmi ajándéka. De egyben az ember legszemélyesebb elhatározása is. Sem csodák ezrei sem a Szentlélek sugallmazása nem kényszeríti az embert az istenhitre. Ezek a jelek beláttatják ugyan az elfogulatlan emberrel,hogy ésszerű elfogadni Jézust,mint Isten kinyilatkoztatóját, de valóban hinni csak az fog, aki elszánja magát, hogy belevesse magát Isten feléje nyújtott karjába. Ezért van kitéve állandóan kísértésnek a hit, hiszen annyi minden történik a világon, ami mintha cáfolná Isten jóságát. De akit „Krisztus magához ragadott" (Filippieknek írt levél 3,12), aki belekapaszkodott Krisztus kezébe, azt semmi erő onnan le nem szakíthatja. „Hiszek Jézus Szívében. Hiszek az Atyaisten szeretetében. Hiszek a szeretet végső győzelmében. Történjék bármi, én hiszek!" — ez volt mindig, ez ma is az igazi keresztények rendíthetetlen hitvallása.

„Én hiszek" - de nemcsak én! Pétertől, Páltól kezdve a világ végéig a földi zarándokutat járó számtalan keresztény testvérrel együtt m i hiszünk! Ez a mi ott lüktet az öt világrészen milliónyi hittestvérünk lelkében. „Mi hiszünk" az egy Istenben, az egy Krisztusban, az egy Szendétekben. Együtt állunk az Isten hűségének szikláján, együtt leltük meg minden valóság értelmének kulcsát. Mert Isten szava, amelyet hittel elfogadunk, nem a valóságtól elvonatkoztatott, összefüggéstelen tételek sorozata: szerves egész az, amelynek gyújtópontja fényt vet minden valóságra. Hitünknek ezt a gyújtópontját különböző szavakkal fejezhetjük ki, de ezek lényegében mind egyet jelentenek. Jézus így mondta: „Eljött az Isten országa." Pál így mondta: „Urunk Jézus vétkeinkért halált szenvedett és megigazulá- sunkért feltámadt" (Római levél 4,25). János így mondta: „Az Isten szeretet,és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. Nem e- sik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre" (János 1. levele 4,16. Jn. 5,24). A földkerekség püspökeinek nemrég lefolyt nagy gyűlése, a második vatikáni zsinat így mondja: „Velünk van az Isten. Kiszabadít a bűn és a halál sötétségéből, és feltámaszt az örök életre". Az ősegyház korából származó hitvallás - mai nyelvre átírva — így mondja: „Hiszek a mindenható Atyaistenben, mindenek teremtőjében. Hiszek Jézus Krisztusban, az ő Fiában, ami Urunkban, aki értünk emberré lett, meghalt, feltámadt. Hiszek a Szentlélekben. Hiszem, hogy van a- nyaszentegyház, bűnbocsánat, feltámadás, örök élet." Vagy így is mondhatjuk: „Az Atyaisten, amikor elküldi Fiát, Jézus Krisztust és a Szentlelket, önmagát adja nekünk, hogy higyjünk szeretetében, szeressünk, ahogy ő szeret, és így a Szentiélektől vezetve. Jézus által eljussunk az isteni örök életre."

===== Az olyan ember szívében, aki ezt teljes meggyőződéssel hiszi, a

Szeretet hite természetes következményeként kisarjad a szeretet hajtása.

Már Szent Pál megmondta a galatáknak: „Csak a hit számít, amely a szeretetben teljesedik ki" (5,6). A hitből fakadó igazi szeretet: ez minden.Hogy

82