A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 12. szám
540 repel. „A midrás-forma önmagában még nem döntő érv egy-egy bibliai elbeszélés történetisége mellett vagy ellen, de jelzi, hogy nem-történeti elemek jelenlétére számíthatunk.” A történetiség foka a Máté-Evan- gélium első két fejezetében jelenetenként és utalások szerint különböző,és ezért mindegyiket külön kell szemügyre venni. A leghalványabb a történetiség foka a napkeleti bölcsekről szóló evangéliumi részletben. Az egyházi év szent olvasmányaiba bevezető, elterjedt kézikönyv a velük kapcsolatos magyarázatát ezzel zárja: „Máté elbeszélése népi midrás, az új ország egyetemes voltát e- rősen hangsúlyozza. Mondanivalójának az érvénye nem attól függ, hogy minden eleme történeti-e.Te- gyük fel, hogy a kritika egy nap be tudja majd bizonyítani , hogy a napkeleti bölcsek nem jártak Betlehemben és a csillag soha nem létezett. Dehát eddig sem volt ismeretlen előttünk, hogy a midrás műfaja megengedi a legendás elemek használatát a jó ügy érdekében. A lényegre fordítsuk a figyelmünket: ezzel a gyermekkel, aki előtt a bölcsek leborulnak, az új, egyetemes királyság kora érkezett el.”(Maertens- Frisque: Guide de l’Assemblée chré- tienne I. p.301) A midrás az események értelmén elmélkedő szív szülötte. Aránylag jelentéktelen eseménymag elég hozzádrogy a jelentés - tartalom gazdagsága ebből a kis valóság - magból kibontakozzék. De így van ez nemcsak a mid rá sb an, hanem a művészetek minden ágában: a hétköznapi valóságok mélyén meghúzódó jelentéstartalmakat a felszínre hozzák. A lét titokzatosságába gyökerezett-voltukat minden fogalmi boncolgatásnál élőbb és elevenebb erővel állítják elénk: a Titok jelenlétébe állítanak és Vele szembesítenek. A naiv formák egyszerűsége nem a- kadály, ha a jelentés nagyszerűsége átüt rajtuk, és sugárzik belőlük. A gyermekségről szóló Evangéliumok helyes olvasásába bevezető fenti sorok segíthetnek minket abban, hogy a Lukács-Evangélium első két fejezetét is az eredeti értelmében olvassuk.
