A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-11-01 / 11. szám

524

majd az összes zarándokkal együtt elmondta az úrangyalát; ez minden vasárnap délben így történik. Azután nagy vidámság és tetszésnyilvánítás közepette egy külön csoportot üdvözölt: kis római óvodásokat. Majd arca láthatóan elkomolyodott, és így folytatta: „Külön köszöntök egy kedves csoportot, a magyar cserkészek küldöttségét, akik közül sokan olyan messzi útról: Észak- és Dél-Amerikából, Ausztráliágyel cserkészek ősi „csucsuj-csuvaj!” csatakiáltását kiáltották, ezt mondta a Szentatya: „Magyarország!... Most a ti szép nyelveteken kellene szólnom, de sajnos ezt nem beszélem.” Miután a szervezet német nevét — Ungarischer Pfardfinderbund - kimondta, így folytatta: „De hát a német nyelvet bizonyára nem értitek mind, hiszen főleg Észak- és Dél-Amerikából jöttetek; ellenben biztosan értetek angolul.” A

ból érkeztek ide, a látogatásomra.” A beköszöntő szavak után a pápa olasz, német, magyar és angol szavakkal igyekezett szót érteni a csoport tagjaival, majd így folytatta: „Szívélyes szeretettel köszöntőm a fiatal magyar cserkészvezetőket, azoknak egy csoportját. Ti vagytok?” kérdezte, és mosolyogva nézett le ránk. A hurrázó válasz után, amikor is a magyar cserkészek a lenharsány igenlő kiáltásokra angolul folytatta: „Isten áldjon meg benneteket! Isten áldjon meg benneteket!” „Nektek - tette még hozzá olaszul -, akiknek az a kényes és nehéz feladat jutott osztályrészül, hogy vezessétek és irányítsátok a legkisebbeket, a keresztény élet tanúságtételét ajánlom a figyelmetekbe, amelynek az egyetemes szeretetben kell megnyilvánulnia. Meg