A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
talt fejlődés programozó nélkül? Egészen biztos, hogy ezek a törvények nem véletlenül jöttek létre. Fejlődés eredményei sem lehetnek, mert a fejlődés a már meglevő törvények következménye. Tehát maga az ember sem alkothatta meg. A törvények létének alapja nem lehet az anyag sem, mert az anyagi részecskék függenek a törvénytől, és nem a törvény az anyagi részecskéktől. Ha „örök anyagot" feltételezünk, logikai sorrendben a törvény akkor is „előbb" van, mint az anyag. (Az emberi gondolkodás szabályaival a logika tudománya foglalkozik.) Mindebből következik, hogy a létezők között kell lennie egy olyan valakinek, aki nem valamelyik része a világegyetemnek, hanem aki a világban található törvényeket és rendet megalkotta. Ezt a Valakit nevezzük Istennek. Ahol rend és töcvényszerűség uralkodik, ott értelmes és erős törvényhozó is van. A világmindenségben pedig törvények érvényesülnek, és ennek következtében rend van. Kell tehát, hogy legyen egy olyan törvényhozó, aki értelmes és hatalmas ahhoz, hogy törvényt adjon a világmindenségnek. Ő az Isten. Okoskodásunk helyességét a következő példa is szemlélteti. A vasúti menetrend semmi esetre sem úgy készül, hogy egy modern gép forgó tartályába milliónyi betűt és jelet helyeznek el, aztán addig forgatják, amíg a gépsor végében meg nem jelenik a kész menetrend. — Nem készül úgy sem, hogy minden állomásra és megállóhelyre megfigyelőt helyeznek, aki pontosan feljegyzi, mikor melyik vonat milyen irányban haladt el; aztán az adatokat összesítik, és kész a menetrend. — A valóság az, hogy értelmes emberek először tervben elkészítik a menetrendet, és csak utána következik a menetrendszerű közlekedés. Hasonló a helyzet a világmindenségben. Isten megtervezte a világot, létrehozta, és így a fejlődés útján elindította. A múlt és a jelen sok kiváló tudósa is ezen a véleményen van. Keppler pl. így ír Mysterium Cosmographicum c. művében: „Az egek hirdetik Istendicsőségét... Isten emberi építőmesterhez hasonlóan rendnek és szabályszerűségnek megfelelően fogott a világ alapjainak lerakásához." Korunk számos nagy tudósa hasonlóan vélekedik: pl. A. Einstein, W. Heisenberg, E. Schrödinger... Abból, hogy valamit nem tudunk érzékelni, még nem következik, hogy az nincs. A valóságban vannak olyan létezők, amelyek nem anyagi természetűek. Ezekre értelmünkkel következtetünk. Isten létére is értelmünkkel következtethetünk, pl. az anyagi világból; az anyagi világ ugyanis nem ad elégséges magyarázatot önmagáról. Isten létének felismerésére vezetnek el azok a vágyak is, amelyek nem találnak kielégülést az anyagban: ezért az anyagból nem is fejlődhettek ki. 1. Milyen utakon lehet megközelíteni Istent? 2. Miért van szükség arra, hogy Isten létét ne csak elfogadjuk, hanem igazoljuk is? 3. Van-e valami, ami sem nem mérhető, sem nem érzékelhető (érzékszerveinkkel, műszereinkkel)? Hogyan ismerjük meg az ilyen valóságot? 4. Mi lehet az oka annak, hogy ilyen fontos kérdésben eltérnek az emberek véleményei?
