A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-11-01 / 11. szám

503

mama melléjük vigyázása. No meg az öreg mama még tesz-vesz a ház körül, tüzet rak, kitakarít, gyomlál a kiskertben, vigyáz az aprójószágra: csibékre, kacsákra, eteti is őket, meg miegymás. így hát megéri, hisz csak a kosztja kell neki meg egy kis fűtenivaló. De ahol négyen esznek, egy ötödiknek is mindig jut, mondta a kasznárné.

Az öregasszony boldogan újságolta papjának ezt a nagy szerencsét, mert ilyen nagy úr soha életében nem volt. Elviszi a kis bútorát, berendezi a kis szobácskát, van koszt, kis munka is, és ami a fő, senki nem háborgatja majd. Ruhája, ágyneműje és miegymás kiszolgál, míg él, mondogatta.

— De jaj, főúr, a fiaim megkeserítik özvegy anyai szívemet! Hogy elment az uram, fájni fáj; de ami utána történt a két fiam közt, azt hittem, engem is elvisz! A kisebbik fiam, a Jóska, elment a városba szerencsét próbálni; a nagyobbik, a Bandi fiam, elszegődött igás- kocsisnak Kehidára egy nagy gazdához.

— De hát ez nem olyan rettenetes, ez csak a dolgok rendje a szegény emberek életében - vigasztalta a papja.

— No csak várjon, hadd mongyam el a többit is! Mer’ mielőtt szétváltak, összevesztek, mán azt hittem, még kárt is tesznek egymásba! Oszt avval váltak el, hogy többet ebbe az életbe ne is tanálkozza- nak. Jaj nekem, szegény fejemnek, hát ezér hoztam ükét a világra, meg neveltem föl ükét keservesen?!

— De hát mi okozta köztük ezt a nagy gyűlölséget?

— Hát az osztozkodás! — sírt fel az anya.

— Az osztozkodás? Nem gondolom, hogy sok mindenen lehetett volna osztozkodni!

— Hát nem! Oszt mégis, láttya? Az öregem után nem sok maradt. Oszt mégis... Mi maradt: egy kopott tarisznya, egy pár vásott csizma, nihány alsónemü, egy rossz suba, amibe csőszködött, az ólmos bottya, meg a pipája az acdcóval. Hát ezen osztozkodtak. Peku- láltak napokig, ki mit is akarjon. Sokszor megosztoztak, oszt megint visszacsinálták. Újra pekuláltak, oszt újra osztoztak. A végin nagy háborúság után mégis megosztoztak. Jóska fiam kapta a tarisznyát, amibe pakolna, mikor útra megy, meg az alsónemüt meg a pipát. A Bandi fiam kapta a vásott csizmát, mer az ü lábára jobban áll, a subát, ami jó lesz a szekérre, meg a dohányacdtót. De az ólmos bot mind a kettőnek köllött vóna. Hát ez csinálta az igazi bajt. Oszt tudja, mit csinált az a két átokfajzat, mán hogy saját gyerekimet így híjam? El(Folytatódik az 525. lapon.)