A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
494 oooooooooooooooooooooooooo A SZENTATYA MÚLT ÉS JELEN OCOOOOOOOOOOOOOOCKOOOOOOOOO BRAZÍLIÁBAN Az amerikai hírközlés európai származású közönségét talán furcsán érinti, hogy míg II. János Pál pápa franciaországi útjának az itteni sajtóban és televízióban alig volt visszhangja, addig tíznapos brazíliai útja minden állomását megemlítették. A hírközlő szervek magatartása híven tükrözi az amerikai népköztudatát: számukra Európa távoli világrész, Dél-Amerika pedig közvetlen szomszéd. Ha a szomszéd portán zaj van, akarva, nem akarva meghallja az ember. Azonkívül a közép-európai bevándorlás szinte elenyésző a spanyol és portugál nyelvűek bevándorlásához viszonyítva. Dél-Amerika hatalmas embertömegeinek gazdasági és szociális fejlődése ezért közvetlenebbül érinti Észak-Amerika népét, mint Ázsia és Afrika népeié - vagy Európáé. De az út méretei, a megmozgatott tömegek arányai is jelentősen felülmúlták az előző utakéit. A légi út Rómától az ország fővárosáig, Brasiliáig 11 órát vett igénybe. Az ország széltében-hosszában 4 000 km, az egyenlítő közelében elterülő Belémtől a déli irányban fekvő Porto Alegréig a távolság légvonalban kb. 3 200 km. Területe majdnem akkora, mint egész Európáé. Az ország 120 millió lakosából 20 millió vonult ki az utcákra és terekre, hogy lássa a pápát - nem számítva azokat, akik a televízión figyelték. II. János Pál a tíz nap alatt 13 városban 70 beszédet mondott. Kilencedik nyelvként megtanulta a portugált is, hogy minél eredményesebben hirdesse az evangéliumot. Brazília a világ egyik legkatolikusabb országa, a lakosság 90%-a vallja magát katolikusnak, de csak 10%-uk jár rendszeresen szentmisére. Több azonban nem is nagyon járhatna, akkorák a távolságok, és olyan nagy a paphiány.. A kis Belgiumnak több papja van, mint a hatalmas Brazíliának. A papok fele külföldi misszionárius. A vallásilag elhanyagolt tömegek körében a hit keveredik babonás hiedelmekkel, a szentek tisztelete a pogánykorra visszanyúló, afrikai eredetű szellemidézéssel. A brazil egyház reménységét a bázisközösségek jelentik: ezekben a laikusok vezette buzgó csoportokban folyik az evangéliumi életre elkötelezett keresztények lelki képzése és a társadalom átalakítására való felkészítése. Pap csak olykor-olykor látogatja meg ezeket. Az egyik egyházmegye nővéreket alkalmaz a bázisközösségek irányítására. A szegényekkel szegényekként élnek, és egyetlen feladatuk abban áll, hogy az embereket hozzásegítsék az egyházi közösség megtapasztalásához. A püspökök szorgalmazására Emberi Jogok Irodája nyílt meg sok-sok egyházmegyében. Brazília 1964 óta katonai diktatúrában él; a hatalmon lévők ellen a jogvédelem lehetősége csekély. Az ország
