A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
479 s tűz én a vad moháknak, ím, elvérzett — azért az Űr, jó későn, csak lenézett: Nézett az égből irgalommal s fájva sok száz meg száz elkérgesült vén fára, kiket szent Név keresztelt vérbetűvel (ó „vérkeresztség!", kell, hogy csodát művelj!). S hol érv, beszéd nem mozdított egy lelket, a fákra írt Név apostolnak felkelt! Kiszáradt vér kiáltott égnek-földnek: — Egy népért szólok, aki kínnal ölt meg! Egy Névért sírok, írva hagytam fákon, hogy győzzön egyszer pokolon, pogányon! Legyen a Névnek igazi csodája! Mint vén mesékbe’, pogány babonába’: szólaljon elhagyott, fölszáradt vércsepp, kiáltson „Jézust, Jézust!”, s minden értse!! A fű, virág, a fa, az ember lelke legyen Jézussal csordultig betelve! Hisz Ömondd, s igéje el nem múlhat: „Az én nevemre fut minden pokolhad!” + + + (Ajánlás) Mely lett keresztény, s Jézushoz hűséget tartott híven: köszöntsd e mohák népet, kis nép fia, kit Gellért vére szentelt, köszöntsd a még kisebbet és a Szentet! (Mert egy kudarc volt, míg a földön élt itt, s ily szentek ott fenn megvert fajtám értik...) Hogy száradt vér rajtunk csodát műveljen, hogy démont űzzön és pokolra verjen a drága Név, a néked s nékem édes, és vésve légyen minden szegény kérges magyari szívbe: Jogues Szent Izsák, szólalj, szólalj föl értünk égbe ható szóval! Ámen. A római Szent Péter-bazilika altemplomában a Magna Domina Hun- garorum kápolnát II. János Pál pápa 1980. október 8-án, szerdán délután — a Magyarok Nagyasszonya régi ünnepén — áldja meg.
