A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-01 / 10. szám

461

Az Egyház Krisztus titokzatos ocxx>ooooooooooooooooooooo Teste, amelyben minden tagnak megvan a maga különleges szerepe, aho- PROBLÉMÁK és MEGOLDÁSOK gyan Szt. Pál szépen írja: „Mert ahogyan egy testben több tagunk van, s ooooooooooooooooooooooooo minden tagnak más a szerepe, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest.” (Róm. 12,4-7; vö. lKor. 12,4-11; 27-28.)

A keresztények föladata a modern időkben az, hogy mintegy Krisztus prófétáiként tanúságtevők legyenek, és a világban való, Istent jelző jelenlétükkel segítsék a modern társadalmat Istenhez eljutni. Igen ám — de azt kérdezhetjük: Hogyan lehetünk mi, idős emberek próféták, vagyis tanúságtevők? Hogyan válhat a mi életünk jellé a világban és a világ számára akkor, amikor öregségünk révén a társadalom peremére szorultunk?_____________

___________

Végvári János

AZ ÖREGKOR HELYES ÉRTÉKELÉSE

Ennek ellenére mégis számtalan módon lehetünk tanúságtevők. A sok közül hármat ragadunk ki:

A) Legyünk az öregséget semmire sem értékelő világ számára az öregkor helyes felhasználásának tanúságtevői.

B) Legyünk a gyűlölködő és egymással meg nem férő emberek számára a szép közös életnek és az igazi keresztény testvéri szeretetnek tanúságtevői.

C) Legyünk a haláltól iszonyodó világ számára a szép és jó halál művészetének tanúságtevői.

Ez a három dolog a mi speciális feladatunk — miénk, öregeké — Krisztus Titokzatos Testében. Ez alkalommal az elsőről szólunk.

A) A SZÉP ÖREGKOR TANUSÁGTEVŐI

Elöljáróban három személy nyilatkozatát szeretném elmondani. Az egyik egy fiatal nővér nyilatkozata, aki először járt egyházi öregotthonban, és amikor végigjárta a szobákat, így szólt: Itt olyan szép és nyugodt öregeket látni! Ugyanez volt a véleménye az én saját nőtestvéremnek is, az előbbi nyilatkozattól függetlenül, és mégis ugyanazokkal a szavakkal. Végül a harmadik nyilatkozat: egy fogorvosi társaság vezetőjétől; a csoport tagjai folyosóról folyosóra járva végeztek különböző vizsgálatokat az öregek fogazatán; mint mondották, sok otthont végigjártak , de két otthonban találták a legharmonikusabb, legkiegyensúlyozottabb társaságot, az egyik a művészek otthona, a másik a szerzeteseké. Miért ép-