A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Kedves Olvasóink! Szeretettel köszöntőm A Szív olvasótáborának minden egyes tagját. Világszerte egyek vagyunk az egyház, a magyar egyház szerete- tében. Szeretnénk ezt az egységet még mélyebbé, elevenebbé tenni. A II. Vatikáni Zsinat szellemének még sok kincse maradt kiaknázatlanul. A Zsinat prófétai hívás: az Isten szeretetét megtapasztalt ember szeretet-kapcsolataiból kívánja megújítani a családot és egyént, az egyházat és a társadalmat. A kollegialitás a hívek közös felelősség- vállalása is az egyház-misztérium mindenirányú kibontásáért. A demokratizálódás világjelenség, az evangéliumból forrásozó testvéri kapcsolat nem az. A zsinat legjava termése még nem érett be. Tudjuk-e majd ezt a lelkiséget szolgálni a magyarok között? Az így feltett kérdésre a szegény szerkesztő reálisan és őszintén ezt válaszolhatja: nem. De következik-e ebből, hogy ne tegyünk meg mégis annyit, amennyit bírunk? Kicsiny magból női a mustárfa, jelentéktelennek látszó csoportokból indult ki a történelemben minden megújulás. Ezért érdekel minket az egyház sok gondja. Cikkeink a világegyház és a magyar egyház szeretetében a Lélek-kapcsolatokat akarják szolgálni. Ilyen értelemben lapunk hivatása egyáltalán nem évült el. Fiataljaink is ezt a lelkületet keresik. Lapunk nekik is szól. Tervbevettük, hogy minden számunkban az ő problémáikról is szólunk. A gyermekek vallásos neveléséhez is igyekszünk s Szülőknek, Nagyszülőknek segítséget nyújtani. Egy lap sem lehet eleven és érdekes Olvasóinak visszhangja nélkül. Egy-egy cikk kérdéseket ébreszt, esetleg ellentmondást vált ki... Ezeknek a tapasztalatoknak a kicserélése segíthet minket. Lapunk szeretne az így megosztott kegyelmi adományok fóruma is lenni, és így is szolgálni a bensőséges, eleven kapcsolatot. Ha lapunk ettől az ideáltól elmaradna, kéijük, írják meg nekünk azt is.Abból is tanulságos párbeszéd alakulhat ki, és egységünk ezzel is csak növekszik. Végül meg szeretném köszönni kedves Olvasóinknak, főleg Európában és Ausztráliában, a lap késése iránt tanúsított megértésüket, és kérem további támogatásukat. Dr. Kozma György, jezsuita novicius atyának pedig megköszönöm, hogy négy hónapon át biztosította A Szív fennakadás nélküli megjelenését, és azt is, hogy a szerkesztés rejtelmeiben ártatlan új szerkesztőt a mesterségbe bevezette. P. Chilla Raymond S.J. A Szív szerkesztője
