A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-01 / 10. szám

452

Ott lappang már az ókor bölcselőinek tapogatózó rendszeralkotásaiban, a próféták vízióiban s a szibillák sejtéseiben, ott lobban égigérő lángba Krisztus felléptével s az apostolok igehirdetésében, a hódító útra induló koldusegyház első missióiban, bátor országjárásaiban, cirkuszi, vértanúi, katakombái vérhullatásá- ban, az első keresztény századok hatalmas eszmeérlelő, spekulatív és gyakorlati konstrukcióiban. Beleveti magát a népvándorlás hullámsodraiba, s új államokat, új civilizációt teremt. Filozófiát, hittudományt, földmívelést, ipart, kereskedelmet, természetkutatást. Egyszer mint kard vilbg, másszor mint ekevas; szánt, épít, telepit, tanít, szelídít; iskolákkal szórja tele a világot, a kisdedóvótól az egyetemekig mindent ő gondol ki, ő létesít, ő őriz ellen. Céheket alkot, lovagrendeket szervez, püspökségek és szerzetházak körül csoportosítja új, civilizációs erőit. Megteremti a karitászt, a szociális érzést, az emberi egyenjogúságot, az erkölcs uralmát az önkény felett; szelíd, de kérlelhetetlen igába tör királyt és császárt, földesurat és jobbágyat, reformálja a családot, új alapot vet az állami életnek. Szüntelen harcot vív az emberi romlottság , bűnre sikló hajlamok ellen, saját fiaiban, saját papjaiban, sőt pápáiban is; hihetetlen erőfeszítésekben vívódik egy középkoron át azért, hogy nemes szándékok s emberi ösztönök, hősiességek s hitványságok folytonos összeütközésén keresztül diadalra vigye Európa arculatán, társadalmi életén, kultúráján a krisztusi vonások bélyegét.

Ezer ellensége akad; szellemi áramlatok hátráltatják, és nyers erőszak, gőg és gyűlölet, kard és toll, néha még a saját, hivatott képviselőinek elégtelensége s méltatlansága is Időnkint mintha elnyelné a mélység, amelybe leszáll, s a következő korszakban ismét szédítő magasságokba lendül. Mindig új feladatokra ébred, s új problémákra eszmél.

Középkori dómok üvegfestményein s kolostorok ólomkarikás ablakain ragyog át a fénye, kódexek s miniatűrök csodás mikrokozmoszában, új iparok, városok, államok létesítésében, berendezkedések teremtésében bontakozik ki ereje; tovagi csatákon, keresztes küzdelmekben, törökverő, mórverő, konkiszta- dór bajvívásokon, világrészeket felfedező s polgárosító vállalkozásokon, szellemcsatákon, egyetemek, parlamentek harcain, irodalmi s politikai küzdelmekben, vallásháborúkon s kultúrharcokon keresztül vívódik a létért, az érvényesülésért, a lelkekért, a Krisztus-ország konzerválásáért s fejlesztéséért.

Ez a katolikus gondolat állt őrt az építészet, szobrászat, ötvösművészet, festészet, a líra, a dráma, az éposz, a folklore, a zene bölcsője fölött; ez kísérte el első tapogatózó útjain az emberi tudás és kutatás minden elindulását. Az államformák, nemzetszövetségek, társadalmi szervezetek, gazdasági rendszerek minden új fordulatán ott volt, egyszer mint megteremtőjük, másszor mint reformátoruk vagy óvó cenzoruk. Ma is ott van irodalmak újjászületésén, laboratóriumokban, csillagvizsgáló tornyokban, társadalmi reformok elmemühelyében, bélpokbstelepeken, szovjet börtönökben, országgyűlési vitákban, filmben, rádióban, szakszervezetekben, akadémiákon, békemozgalmakban.

Nem lehet mellőzni, kihagyni, elkerülni Nincs területe a szellemi életnek, kultúrának, emberi történésnek, ahol ott ne lenne, ahol formáló, eszmeadó tényező ne volna. Pedig ez a rendkívül széles érvényesülési mező csak függeléke voltaképpani hatóterének, amely a lelkekben van, amely Istent hozza le a lélek-