A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
440 A BIBLIA KULCSFOGALMAI , / f v a/fa á Napjaink félelmetes lehetősége, hogy az elnyomás vagy szociális igazságtalanság alatt szenvedő népek körében a földalatti mozgalmak emberrablással, túszok fogvatartásával igyekeznek mozgalmuk anyagi alapját biztosítani. Milliókra szabott váltságdíjat követelnek a visszaadandó szabadság fejében. Az utóbbi években arra is volt nem egy példa, hogy gazdag családok lettek ilyen zsarolás áldozatai; hiába fizették le az elrabolt gyermekért a váltságdíjat, kél vés családtagjukat csak holtan kapták vissza. A múltban az iszlám európai uralma idején keresztények százezrei, katonák és nem katonák, asszonyok, gyerekek kerültek idegenbe hurcoltatásuk után rabszolgasorba. Olyan súlyos sebe volt ez a Félhold hatalmával küzdő kereszténységnek, hogy külön szerzetesrend alakult a foglyok kiváltására. A Szentirásban az üdvösség, azaz a végső veszélyből való megszabadulás eszméjéhez szorosan kapcsolódik két fogalom: a kiváltás és a megvásárlás A „kiváltás” arra utal, hogy Isten személyes közbelépésével kiszabadítja népét az embertelen szenvedés és nyomorúság helyzetéből, és teszi ezt „megvásárlás” módján, azaz megszerzi magának. Az ókori Közel-Kelet világának jogi felfogása jelenik meg a két fogalomban: az elnyomó hatalom rabszogasorban tartott alattvalóit eladja, és így azok új gazdának lesznek tulajdonai. Az Ószövetség leggyakrabban az Egyiptomból való kivonulással kapcsolatban beszél a megváltásról. Története hajnalának erre az eseményére a hagyomány úgy emlékezett vissza, hogy a rabszolgaság földjéről való szabadulást a szövetség követte: Isten éppen ezért szabadította ki népét, hogy vele a szövetség révén boldogító életközösségbe lépjen. A szövetség révén a kiszabadítottak Isten hozzátartozói lettek, és - mivel minden, ami Istenhez tartozik, azonnal szent is - szentek közösségévé váltak. A „szent nép” és, Jahve megváltotljai” egyenértékű kifejezések, és Jeremiás próféta attól a naptól számítja a szövetséget, amelyen Isten megfogta népe kezét, hogy Egyiptomból kimentse. Lényegében a megváltás fogalma pozitív is: az Istennel való egységet éppúgy hangsúlyozza, mint a rabszolgaságból való kiszabadítást. A nagy nemzeti katasztrófa után a babiloni fogság idején a próféták ugyanezeket a kifejezéseket használják a várva várt szabadulással kapcsolatban. A „Megváltó” elnevezés ekkor válik az Isten szívesen alkalmazott címévé. A messiási remény tárgyát a „kiváltás” szó és szinonimái fejezik ki. A tényleges rabszolgaság állapotával azonos állapotként jelenik meg a bűnben folyó élet szolgaságának az állapota. E kétféle szolgaság kölcsönösen meghatározza egymást: a tényleges szolgaság a nép bűneinek a büntetése - a bűnök nagysága pedig oka az elnyo- matottság és hazátlanság sok szenvedésének. A sinai szövetség törvényrendje számol annak lehetőségével, hogy a kiszabadított és Isten életközösségébe emelt nép életében jelen lesz a bűn. Ezért kap kiemelkedő helyet az istentisztelet rendjében az áldozat, mint Isten kiengesztelésének és haragja elhárításának eszköze. Ahogy a választott nép lelkében Isten ké
