A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
Összesen 8 éven és 8 hónapon át volt szabadságától megfosztva. Első útja Rómába vitt. Rómába vivő útján megállt a libériái Monróviában. Megköszönte az államlamelnöknek a kiszabadítására vezető hosszas erőfeszítéseket. Tchidimbo érsek Monróviában hall először VI. Pál és I. János-Pál haláláról és II. János-Pál megválasztásáról. Szabadulása után öt nappal személyesen nyújtotta be lemondását a Szentatyának. így megnyílt az út, hogy Róma a kormány szemében is elfogadható új érseket nevezhessen ki Conakry és N'Zeko- ré számára. A Szentatya elfogadta a lemondást és Tchidimbo érsek utódjául a 34 éves Robert Saraht nevezte ki, akit az érsek a fogsága előtti évben szentelt pappá. A N' Zekoréi egyházmegye 1967 óta volt püspök nélkül. Egy svájci származású fehér atya volt a püspöke, míg a „Tchidimbo-ügy" meg nem oldódott. Tchidimbo érsek egy évi szabadságot kapott, hogy a kiesett kilenc év fejleményei felől tájékozódhasson. Ebből egy hónapot Lourdes- ban töltött, hogy megköszönje a Szent Szűznek szabadulását. Azután Spanyolországba utazott, hogy spanyolul tanuljon és a festészetben képezze magát tovább; a fogságban jött meg hozzá a kedve. Ezenkívül az angol nyelvet igyekezett megtanulni. Ha több ideje volna, belefogna a németbe és olaszba is. Franciául még fiatal korában megtanult. Bár anyja guineai, apja ga- boni, az anyakönyvezéskor tévedésből franciának írták be. Emiatt a háború kitörésekor behívták katonának; abba kellett hagynia a papságra készülést, és résztvett Francia- ország felszabadításában. A háború után kérte felvételét a Szentlélek- atyák társaságába. Tanulmányait Franciaországban, Chevillyben végezte. Közben résztvett az afrikai szellemi vezetők megbeszélésein. 1951-ben szentelték pappá. A Szentlélek-Atyák apostoli tüze, szellemi elevensége, gyakorlatiassága jellemzi lelkiségét. „Egyházi ember, főképp ha még ráadásul szerzetes is, nem panaszkodhat egy bebörtönzés miatt. Hivatása vonalát vonakodnék követni. Tudnia kell, hogy nem számíthat jobb bánásmódra, mint a „főnöke", Krisztus. Előre készen kell állnia minden megpróbáltatásra". Nem panaszkodik Sékou Touréra sem. „A barátom volt és az is marad. (Ez az én álláspontom, nem az ö- vél). A börtönben imádkoztam érte. Ha nem tettem volna, nem mondhattam volna el a Miatyánkot". 430 TCHIDIMBO A BÖRTÖNVISELT ÉRSEK
