A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
415 szentmisét közvetítenek, 7-8 perces, időnként katekétikai jellegű szentbeszéddel. Bár a materialista és a vallásos világnézet műsoridejének ily egyenlőtlen kezelése ellentmond a magyar alkotmányban lefektetett vallásszabadság hivatalos értelmezésének, a jelenlegi adásidő bővítéséről az illetékesek hallani sem akarnak. A magyar katolikus híveknek a következő nyomtatott tömegkommunikációs eszközök állnak rendelkezésre: a 4000 példányban megjelenő negyedéves teológiai szakfolyóirat (TEOLÓGIA), egy irodalmi, világnézeti havilap 15.000 példányban (VIGILIA), a papi békemozgalom kéthetenként 13.000 példányban megjelenő szócsöve (KATOLIKUS SZŐ) és egy hetilap, amely 90.000 példányban jeleni meg (ÜJ EMBER). A Katolikus Szó megjelenése óta közöl gyermek-hitoktatási cikkeket, az Üj Ember pedig 1979 óta kifejezetten katekétikai oldallal próbálkozik. A felsorolt lapok a 6 és fél millió magyar katolikus igényét kielégíteni nem tudják ugyan, de alapul szolgálhatnak arra, hogy a katekézis ügyét az eddiginél hathatósabban segítsék. A zarándoklatok Magyarországon egyre népszerűbbek. A mintegy 15 nagyobb búcsújáróhelyen ünnepek alkalmával nem ritka a 8-10.000, vagy még több hívő összesereglése. De az ország többi, 40-50 kisebb búcsújáróhelyét is szívesen és nagy számban keresik fel a hívek. Ezt a búcsújárási készséget az egyház éleszti is, az Üj Ember c. hetilapban rendszeresen közük a búcsúk idejét. A lehetőség adott ahhoz, hogy a magyar papság a zarándoklatokat a pápa útmutatása szerint katekétikai szempontból jobban kihasználja. Harmadik lehetőségként a pápa ajánlja mindazokat a vallásos közösségeket (BIBLIAKÖRÖK, KARITATIV CSOPORTOK, IMAKÖZÖSSÉGEK, KERESZTÉNY SZEMLÉLŐDŐ CSOPORTOK, EGYHÁZI BÁZISKÖZÖSSÉGEK), melyek alkalmasak arra, hogy a katekétikai munka keretéül szolgáljanak. A lehetséges túlkapásokkal szemben egyúttal emlékeztet a VI. Pál „Evangelii Nuntiandi" kezdetű körlevelében lefektetett ismérvekre, melyek minden magát egyházinak nevező közösség jelei kell, hogy legyenek. A vallásos közösségek Magyarországon is nagy vonzóerőt gyakorolnak a hívekre és elterjedtek, számuk több százra tehető. Többnyire baráti alapon jönnek létre. Hosszú ideig a hatóságok rendőri és bírói úton üldözték őket. 1978 őszén azonban elismerték a kisközösségek kizárólagosan vallásos jellegét és a működésük feletti „felügyeletet" a püspöki kar hatáskörébe utalták. A néhány ezer tag ugyan az egyházi statisztikák szerinti 6,5 milliós hívőszámnak legfeljebb egy ezrelékét képviseli, de a magyar egyház megújulásának képzett, elkötelezett, öntevékeny munkásai, akik ezekben a közösségekben élik meg az egyházat, szerzik meg korszerű vallási ismereteiket, gyakorolják a tevékeny felebaráti szeretetet. A püspöki kar
