A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
411 KI HINNÉ, HOGY... a nádpálca suhogásáról is készítettek statisztikát. Nem az édesanyai szigor által emlegetett ártatlan konyhai fakanálról, nem is a dörgedelmes atyai fenyegetések nadrágszíjáról. Hanem a kegyetlen megtorlás hóhéreszközéről, a nádpálcáról. Papp Gyű szí, a községi reáliskola 13 éves tanú lója, miközben az osztály a rajzterembe vonult, halkan oda szólt a párjának, hogy orra bukik, ha nem köti meg eloldódott cipőfűzőjét. Az ábrázoló mértan tanára, mint a vércse vijjogta: - Jelentkezzen, aki beszélt! Papp Gyuszi jelentkezett. — Törzshajlítás! — szólt az újabb parancs,ésa fiú szó nélkül engedelmeskedett. Suhogva csapott le a tanári nádpálca, az áldozat felrándult a fájdalomtól és amikor helyére ment, arcát eltorzította a megalázás és a testi fájdalom; sírt. Az osztály dermedten vette tudomásul, lesütötték a szemüket, mintha mindegyiküket érte volna ez a brutális büntetés. 50 éve ennek. De már akkor is ritkán alkalmazott fenyítő eszköz volt a nádpálca. Ha még régebbre tekintünk, másról számolnak be a kollégiumok, internátusok életét idéző irodalmi alkotások. De teljesen egyedülálló az a statisztikai kimutatás, amelyet egy német tanító állított össze tanítói működése ötvenedik évében. Mint tanító 1572 esetben büntetett nádpálcával. 20.989 esetben a vonalzóval „körmöst" adott, 10.235 esetben csattant tenyere a tanuló arcán, a gyerek fejebúbjára nyomott barackok száma egy milliónál több volt, 747 esetben a büntetett tanulónak borsón kellett térdepelnie és, ami igazán kegyetlen, 613 esetben a gyerek háromélű fán térdelt. A virgácsot is több, mint 100 ezer esetben használta. Találunk még egyet s mást ebben a kimutatásban, de arról egy szó sincs, hogy a szülők a bírósághoz fordultak. Hiába is tették volna. Az elv az volt, hogy nem szereti és nem neveli gyermekét az a szülő, aki testi büntetéssel nem fenyíti. Ma a gyermeket még a szülői fenyítéssel szemben is védi a törvény. így történhetett — nem anekdota — hogy egy 15 éves kamaszka a jól elcsattant apai pofon után kiugrott az utcára és apját a sarki rendőrnél feljelentette. Pattanásos arcán csakugyan ott volt az apai tenyér pirosló nyoma. A rendőr bement, jegyzőkönyvbe vette az esetet, aztán négyszemközti beszélgetésre kérte a vád alá helyezett apát. — Uram, nincs mit tenni, a törvény törvény. De ajánlok valamit. Máskor vigye le fiát az alagsorba, kapcsolja be a rádiót és verje ki a fenekit. Biztos, hogy nem fogja a sarki rendőr előtt letólni a nadrágját. Ez volt a régimódi bölcs tanács. Ma hogyan gondolkodunk a
