A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-09-01 / 9. szám

393

az üdvösség az élet minden pillanatában felkínálkozik, most van az üdvösség Napja.

3. Ha így az üdvösség örökösei vagyunk is és teljesen megigazul- tak, üdvösségünk még csak reménybeli. Isten az üdvösségre szánt minket, de itt olyan örökségről van szó, amely majd csak az idők végén lesz nyilvánvaló. Szükség van a keresztény

élet erőfeszítésére, mert minden elmúló nappal —----------—

közelebb jutunk hozzá. Az üdvösséget tehát, a szó várakozás legszorosabb értelmében, az Ür Napja eszkatológikus .. A végső távlatában kell látnunk. Várjuk az Üdvözítőnek ezt, dvossegre a végső megnyilvánulását, aki azzal végzi be művét, hogy átalakítja testünket is. Ezért üdvösségünk reménybeli. Akkor megmenekülünk a betegségtől, a szenvedéstől, a haláltól. Mindaz a rossz, amelytől a könyörgő zsoltáros szabadulni akart, és amelyen Jézus életében csodás módon győzedelmeskedett, véglegesen megszűnik. Ennek a műnek beteljesedése Isten és Krisztus páratlan győzelme lesz. A Jelenések könyvének liturgikus felkiáltásai ezt tanúsítják: „Az üdvösség a mi Istenünké és a Bárányé".

1000 éve született

SZENT GELLÉRT

]\^agyarul soha nem tanult meg annyira, hogy prédikálni bírt volna, de megszerette ezt a népet és latinul írt művét büszkén vallotta a magyar föld termékének. Személyében az új magyar kereszténység kért bebocsátást az egyetemes európai irodalmi közösségbe. Germánia már megszólalt az iskolázottság nyelvén, most Magyarországon volt a sor. „Ha beszélhet Germánia, ne hallgasson Pannónia!”

Átutazó zarándokként került Magyarországra. A Szentírás alapos ismerete és Szent Jeromos példája keltette fel benne a vágyat, hogy a Szentföldön remetéskedve mélyüljön el az írások ismeretében és Isten titkainak misztikus-spekulatív átélésében.

István királynak ilyen tanult, lelkes és szent papokra volt szüksége a magyar kereszténység megszilárdítására és kiépítésére.