A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 8. szám
376 jártas a mennyek országa tanításában, hasonlít a családatyához, aki kincseiből ÜJAT ÉS RÉGIT szed elő” (Mt 13, 52). Ez a mondás áll Jézusa, áll az Egyházra - és szeretnénk, ha állna „A Szív”-re is. Ahol sok az esztelen, szélsőségbe menő újító, ott kialakul az ellencsoport, a reakció is. De ez semmivel sem egészségesebb, mintáz ellentétes túlzás. Mind a kettő: szélsőség. Jövőbe mutató pozitív program híján, a „fékezőki’ és a ,,megtartók” olyanok, mint a kotlóstyúk a vízben vígan ficánkoló kiskacsák mellett a parton. A „túlzók” nem egyszer azt vetik a Zsinat végrahajtói szemére, hogy nem mernek elég bátran evangéliumiak lenni. Türelmetlenségük azt mutatja, hogy nem a szentpáli „az igazságot a szeretetben” elv vezeti őket. De a Zsinati irány képviselőinek is meg kell vizsgálniuk, hogy „okosságuk" valóban evangéliumi-e, vagy csak kényelemszeretetük (a megtérés félelme) húzódik-e meg alatta... Az idő nem áll meg. Zarándokok vagyunk. A Zsinat a jövő jeleiből próbálta megérteni, hogy merre hívja, vezeti, ösztönzi a Lélek. Mi bízunk Benne, bízunk Rómában, bízunk a jövőben. Ezt a bizakodást próbáljuk átadni, A Szív" olvasóinak. (Az optimizmusba beleszámítjuk a kérész tutat is). Őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel, Chilla Raymond S.J. Fekete István A BOSNYAK Hogy milyen hagyomány, emlék, szokás tette olyan végtelen naggyá az én falumban Szent István király és hitvalló ünnepét — nem tudom. És most már nem is kérdezhetem meg senkitől, mert akik talán megmondhatnák nekem, régen kimentek már az országút mellé pihenni, a temetőbe. így azután csak botorkálok az emlékek és elmúlt emberek temetőjében, ahol csak a napsugaras csend jár, és nem magyaráz meg semmit, csak ragyog az idők messzeségében, ahol talán éppen úgy nem kaptam volna választ senkitől, mint ma.- István király napján! — mondták az emberek, mindig tisztelettel, de valami rokoni közvetlenséggel is, és az adós is csak annyit mondott a hitelezőnek: — István király napján megadom... És nem emlékszem, hogy ezen a napon kézfogó lett volna vagy esküvő, vagy verekedés a kocsmában, mert a legnagyobb magyar szent - akiről sohasem mondták, hogy szent — mintha az egész napot betöltötte volna, mert magyar volt és király és első .. . Hogy szent is, ez már olyan természetes, hogy nem is kell emlegetni.. Csendes, de nagy családi ünnep volt ez, mert a szent király régen megbocsátott már a somogyi legényeknek, akik szintén elfeledték már.
