A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 8. szám
339 lemond minden címéről és vagyonáról öccse javára, így szólt: „Nem tudom, kettőnk közül melyikünk a boldogabb”. Ez a fiatalember az Urat választotta osztályrészül és örökségül. Pár év múlva pestises betegeket gondozva lett a pestis áldozata. Szent Alajosként tiszteljük. Jól választott. Olyan örökséget, melyet sem ellenséges hadsereg, sem a pestis el nem rabolhatott tőle. „Az Ür az én osztályrészem”. De a mai zsoltár - refrén rámutat arra, hogy a mi választásunk csak válasz az Ür választására. Isten előbb választott minket: boldog az a nemzet, melyet az Ür örökbe fogadott”. Ez volt a tapasztalata a Bölcsesség Könyve írójának. Emlékeztette hallgatóit, hogy az Egyiptomból való szabadulás éjszakáján, még mielőtt megszabadultak volna, őseik a titokban elköltött bárányáldozat közben Isten magaszta Iá sába kezdtek, háladalt énekeltek. Isten hívó szava készen találta őket: vártak. Hittek Isten esküvel megerősíerre AZ IGAZI BOLDOGSÁG tett ígéreteinek. Annak az eskünek, melyet Isten 6 évszázaddal előbb tett, Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak: néppé teszi és megáldja őket. „Boldog a nép, melyet az Ür örökbe fogadott”. Ez volt a tapsztalata a Zsidókhoz írt szentírási levél szerzőjének is. Ö is a hitadta biztonságról beszél: a hit adott az ősök reménységének biztos alapot, a hit előre igazolta a nem-látott-dolgok beteljesedését. Hite miatt engedelmeskedett Ábrahám, ő is maga mögött hagyott hazát, örökséget és ment Isten ígéretei után. Egyetlen vagyona, öröksége Isten ígérete volt... bármennyire késett is valósulá- sa. Sára vele együtt hitt akkor is, mikor emberileg semmi remény se volt rá, hogy Isten ígéretei beteljesedjenek és ők vénségükben egy nagy nép alapítói legyenek. A hit adott reményeiknek szilárd alapot és a hit igazolta számukra a szemmel-nem-látható dolgok beteljesedését. „Boldogok ők, mert az Ür örökbefogadta őket” és sorsukban nyilvánvalóvá lett, hogy nem az emberi életerőben, hanem az Isten szavában van a termékenység. Készséggel, kitartóan, megingathatatlanul vártak, míg Isten és ígérete,szava beteljesedik. Ilyen készséges, kitartó, megingathatatlan várásról szól az evangélium is. Boldog a szolga, akit Ura a várás, a készenlét állapotában talál, mert Ura asztalához ülteti és megvendégeli és kiszolgálja, 3 ;ész vagyona kezelését rábízza. „ Boldog a szolganép, melyet az r örökbe fogadott”. Az Egyház, amikor ezeket a szövegeket olvassa, magára ismer bennük. A szabadulás éjszakája: húsvét éjjele, amikor Jézus átment a
