A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

34

OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO I ézus fellépése eleinte nagy vissz(Jhangot keltett. „Úgy tanít, mint PROBLÉMÁK és MEGOLDÁSOK akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók" - mondogatták az emberek.

OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC5000(Mt 73 Mki _22) A tömegeket főképp

csodálatos gyógyításai vonzották. Az evangéliumok sok ilyenről számolnak be. A csodában kételkedő mai emberek gyakran kétségbe vonják ezeknek a tudósítá- ===== soknak a hitelességét. De ezek a szemtanúk leírásain alapuló törté- Jézus csodái netek annyira egybeszövődtek Jézus életének egész lefolyásával, hogy nem lehet onnan kitörülni őket. Jézus csodái okozták kezdeti sikerét (Mk. 1,45), ellenségei ezek miatt mondták, hogy az ördöggel cimborái (Mk. 3,22), amikor eldöntötték, hogy végeznek vele, egyik főokuk az volt, hogy „nagyon sok csodát tesz"(Jn.11,47-50).

Jézus csodái: j e I e k. A csoda az eget meghasítani látszó villámhoz hasonlóan, egy pillanatra megmutatja, hogy Isten az élet Ura, hogy az életadó Ur e- rősebb a halálnál és annak minden előfutárjánál, hogy ő jó, hallja szavunkat és közel van hozzánk. Jele annak, hogy itt az Isten országa, és felhívás, hogy feltétlen hittel vessük bele magunkat a minket hívó Isten karjába. Csak úgy van értelme, ha — mint minden jel — túlmutat saját magán. A betegek, akiket Jézus meggyógyított, később megint csak megbetegedtek és meghaltak, az emberek, akiket csodálatosan szaporított kenyérrel táplált, másnapra megint megéheztek, a halottak, akiket feltámasztott, csak halandó életüket folytatták tovább néhány évig, egy ismét bekövetkező biztos halál napjáig. A csoda, ha nem volna jel, értelmetMi a kereszténység?

len próbálkozás lenne a rosszul sikerült világ megjavítására. De a csoda jel: meghívás, hogy higyjünk a Jézus által hozzánk intézett isteni szónak: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog"(Jn.11,25). Élni fog: nemcsak néhány évig a földön, hanem az Istennel, örökké. Ha az Isten nap mint nap csodákkal halmozná el az embereket, lehetetlenné tenné a számunkra az ígéretében bízó hitet és az önzetlen, önfeláldozó szeretetet. Az ilyen Isten hívőjévé lenni nem lenne más, mint önző önérdek hajszolása. Ez pedig halált jelent, örök halált, mert örök életre csak a szeretet vezet el. Ezért feddi meg Jézus a tömeget, amikor a csodás kenyérszaporítás után hozzá sereglenek, hogy új csodákat követeljenek: „Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttok (vagyis a csodában megtaláltátok a jelet), hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok" (Jn.6,26). Jézus azt szeretné, hogy a jel láttára a tömeg higgyen. Higgye, hogy őbenne eljött az Isten országa, nyomába szegődjék, és a hit, remény és szeretet útján eljusson vele az Atya országába. De a nép csak evilági kenyeret köve