A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-07-01 / 7. szám

I

316

petét bőségesen, pecsételd le,40napig tartsd olyan melegen, amely megfelel aló belső része melegének, amíg elkezd eijedni, élni és mozogni. Ekkor már emberi formája lesz, csupán átlátszó és alaktalan. Ezután 40 hétig naponta kell gondosan táplálni embervérrel és ugyanazon meleg helyen kell tartani, mire valódi és élő gyermek lesz belőle, éppen olyan, mint a nőtől született csecsemő, csak jóval kisebb. Ez az amit „homunculus”-nak nevezünk. Tovább kell nevelni, amíg megnő és eszének használatára eljut”.

Aló. század embermémöke biztosítja is művének olvasóit arról, hogy ez a mesterséges ember majd mindent tud tanulás nélkül, a természet titkait is ismeri és gazdáját emberi erővel, tudással lelemény- mpstfosítf« nyel el nem érhető sikerekhez segíti. Sikerült-e neki ilyen mesterséges embert csinálnia? Erről nem ír a EMBER krónika. Amint a téma a 18. század végéig még az alkimisták írásaiban sem jelenik meg újra.

De amikor megjelenik,már úgy jelenik meg, mint a titkos tudomány diadala, hiszen a lombikban nem egy, hanem 10 „homunculus” ejti ámulatba a grófi titkárt is, aki a sikeres vállalkozásról beszámol. A titkár gazdájának nemcsak könyvelését vezeti, hanem utazásairól is naplót ír. Nos, Franz Josef Kuefstein gróf egyik olaszországi utazása során egy bizonyos Geloni nevű pappal ismerkedik meg, aki ugyancsak az élet titkait kutatja. Ketten aztán 5 héten megfeszített munkával dolgoznak a „padre” biológiai laboratóriumában és 5 hét után szinte zsúfoltan jelentkezik a siker: egy király, egy királyné, egy építész, egy barát, egy bányász, egy apáca, egy szeráf, egy lovag, egy kék és egy vörös szellem nyüzsög a lombikban. A titkári napló a következőkben részletesen közli, hogy mint sikerült 10 külön lombikba rakva, valamennyit „nagykorúságig” fölnevelni. De nem volt köszönet benne. Mert ahogyan biológiailag fejlődtek, egyre jobban megmutatkozott mindegyik jellemében a rosszindulat, - ami még elgondolkod- tatóbb — a vészes egyoldalúság. Mert a mini-királyt csak a családi politika, a mini-királynét az udvari etikett, >a bányászt a tárnák világa érdekelte és így tovább. Egy nap a király kiszökött lombikjából és mindenáron a királynénak akart udvarolni. A laboratóriumban minden a fejetekére állt, mire sikerült őfelségét újra lombikjába zárni. Előbb azonban csúnyán megharapta grófi alkotójának, vagy tenyésztőjének az ujját.

Mondanunk sem kell, hogy egy igen korai sci-fi regényvázlattal van dolgunk.

Amit A.L.Huxley „Szép új világ” című regényében már 1932-ben sejtetett, lassan kezd valóra válni. Századunk közepén az atombomba rettegésében éltünk, most egy egészen másfajta veszedelem közelít világunk felé. Nem az űrből, hanem csakugyan a biológiai laboratóriumokból. Magyar fordításban „Biológiai pokolgép” címmel jelent meg az amerikai Taylor könyve. Sorban ismerteti a jelenben folyó élettani kísérletek célkitűzéseit, módját, „sikereit” és az elért eredményekből sejthető jövőt. A „sorozat-emberre” épülő társadalomnál félelmetesebb az örökletességi gének manipulálásából tenyésztett és tetszés szerint variálható emberfajta, amely politikai erőknek lesz gondolkodás nélkül mindenre kész rabszolgája.